Félrevezető képzetek
Dátum: 2010. augusztus 24. 22:06Műfaj: ÉrdekességCimkék: jhvh |  |
Isten létezik csak hallgat? Vagy azért hallgat, mert nincsen? Sokan, sokféleképpen próbáltak meg válaszolni erre a kérdésre. Következzék most az én változatom.
Bizonyára mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy délután(amikor nem várunk senkit sem) csöngetnek, mi pedig óvatlanul ajtót nyitunk. A küszöb túloldalán két ember áll, egyiküknek oldaltáska lóg az oldalán, amelyből pillanatok múlva egy Biblia kerül elő, a másik pedig egy Őrtorony című újságot lobogtat meg a kezében. Jehova Tanúi. Modern hittérítők, akik házhoz hozzák Jézus szeretetét. Tízből kilenc ember azzal a lendülettel ahogy kinyitotta az ajtót, be is csapja tüstént, majd felháborodottan, szitkozódva visszatér abbahagyott tevékenységéhez, legyen az főzés, tévénézés, vagy házastársa cseszegetése. A tizedik az Jolán néni, aki kapva-kap az alkalmon, és beszélgetésbe elegyedik a tőrbe csalt áldozataival, gyakorlatilag másfél-két órán keresztül nem hagyva szóhoz jutni őket. Az élelmesebb lakók(akik nem a földszinten laknak) előre kidolgozott trükköket alkalmazva kísérlik meg elüldözni a jámbor kereszteseket. Jani bácsi nagyothallással operál, Béla úr Lenin összessel, vörös csillagos partizán sapkában nyit ajtót, Klaudia néni förtelmes ízű süteményeket tukmál a konyhába invitált szerencsétlenekre, Zotyó kitetovált, kigyúrt testében, bosszúsan néz szembe a tanúkkal, akik inkább sietve távoznak, mintsem, hogy fekve nyomjanak a ketrecharcossal.
Korábban én semmi esetre sem álltam fel a fotelből, manapság viszont örömmel tárom fel előttük a világi tudás képzeletbeli kapuját. Imádok ugyanis vitatkozni. Nem azért, hogy egymás álláspontjait elfogadjuk, hanem csak úgy a vita kedvéért. A lakásba nem jöhetnek be, a többi lakó is lássa és hallja, hogy hogyan oktatom le agymosott vitapartnereimet. Nem vagyok ellenséges, félre ne értsék! Kedélyesen elbeszélgetünk Istenről, gonoszságról, erkölcsről meg a többi teológiai témáról.
Elöljáróban elmesélek egy történetet, csak, hogy bemutassam, hogy hogyan is viszonyulok mindehhez. Húsvétkor, a tavaszi szünetet mindig nagyszüleimnél töltöttem még általános iskolás koromban. Nagyapám mélyen hívő katolikusként fontosnak tartotta, hogy legalább évente egyszer templomba vigyen, kommunista apám ugyanis túl reakciósnak találta az ilyesfajta hívságokat, ezért aztán még meg sem kereszteltetett. Szóval nagyapámmal örömmel vettem részt a Feltámadási misén, amit este tíz órakor celebrált a püspök úr személyesen. Utána körmenet, majd irány haza a jó meleg ágyba. Áprilisban, este a templomban általában hideg fogadott(meg undorító tömjénfüst), meg is fáztam mindig. Mise után egy hétig magas lázzal nyomtam otthon az ágyat. Akkor azt gondoltam, hogy azért fázom meg, mert Isten nem szeret. Felnőtt fejjel persze tudom, hogy csak a templomszolga felejtett el rendesen befűteni. Valahol a kettő között lehet az igazság.
Pogány maradtam, szervezett vallási közösségnek azóta sem vagyok tagja. Egyéni úton indultam el Istent keresni.
Van Isten? Vagy nincs senki oda fennt? A világon kívül? Ő teremtette ezt az egészet vagy Darwinnak van igaza, meg azoknak akik Ősrobbanást emlegetnek? Ha Isten a saját képére teremtett minket, akkor bennünk van nem? Ahogy Giordano Bruno állítja, aki azt mondta, hogy; "Isten nem a világon kívül van, hanem benne." Rendben. Akkor most hol keressem? Induljak el, mint az a sok madár ?
A madarak távoli királya, Szimurg lehullat Kína közepére egy pompás tollat, megelégelvén a régóta tartó fejetlenséget. Elhatározzák a madarak, hogy megkeresik Szimurgot. Tudják, hogy királyuk neve azt jelenti, hogy "Harminc madár", azt is tudják, hogy a vára a Földdel körülfutó, kör alakú Kafnak nevezett hegyen van. Nekifognak a szinte végtelen vállalkozásnak, átkelnek hét völgyön és hét tengeren, az utolsó előttinek Szédület-, az utolsónak pedig Megsemmisülés a neve. Sok zarándok meghátrál, többen odavesznek. A sok szenvedéstől megtisztultan harmincan érik el Szimurg hegyét. Végre szemügyre vehetik; azt látják, hogy ők maguk a Szimurg, és, hogy a Szimurg mindannyiukkal -külön-külön és együtt is- azonos. Szimurgban benne van a harminc madár, s minden madárban benne van Szimurg.
A szufi dervisek eksztatikus tánca, vagy a zen szerzetesek értelmetlennek tűnő válaszai és reakciói szerintem sokkal közelebb visznek Istenhez, mint a napi ötszöri szőnyegen hajlongás, vagy keresztvetés és ostyaevés. Egyszerűen, mindenféle begyöpösödött rituálé mellőzésével. Isten báránykája Szent Ferencke szimpatikusan közelített a kérdéskörhöz katolikus létére, az életéről szóló nagyszerű Zefirelli film, a Napfivér Holdnővér megtekintése után minden bizonnyal sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy csatlakozzanak a Pápa nyájához, és együtt bégessék a többiekkel, hogy: ..és a te lelkeddel. Erről jut eszembe egy Cioran gondolat. "Egy pápa, aki elvesztené a hitét, és miután nyilvánosan megvallaná, hogy ateista, megszökne a Vatikánból." Erre még várhatunk egy darabig.
Nem kerültem közelebb az istenihez, jóllehet magamban kerestem. Messzinek tűnt a megvilágosodás. Végtére is a vallásokat emberek alapították, akkor meg mi közük van Istenhez? A szcientológusok, a krisnások, a mormonok, fundemantalisták vagy éppen a Jehova tanúi. Mi közük van mindehhez? Mi lenne ha minden vallásból kiemelnénk a kedvező részeket és összeállítanánk ezekből egy egységes vallást, amelynek az egész világ a hívőjévé szegődne. Ennek antiváltozata a kommunizmus. A kérdés persze költői, mert egyrészt lehetetlen, másrészt pedig a sokszínűség azért sokkal jobb. A választás szabadsága megmarad. A közösséghez tartozás egyetemes vágya miatt a megszűnésüktől sem kell tartani, mindig lesznek olyan emberek, akik úgy érzik, hogy ott a helyük a szunniták, az evangélikusok vagy éppen Káli követői között. Mi is a vallás? Mi az értelme? Számomra csupán csak az erkölcsi rendszer miatt. Az egyetemes törvények, amelyek utat mutatnak nekünk az életben(és nem vakon követendő dolgok). De kell-e nekem templomba járnom, hogy tudjam azt, hogy ne lopj, ne ölj? Ugye, hogy nem! Tudjuk, hogy mi a rossz, és mi a jó, de még ez sem állandó, hanem koronként és népekként változik. Nyilván egy viking harcosnak természetesnek valónak tűnt, hogy megerőszakolja az ellenség asszonyait, mint egy mai dán törzsőrmesternek.
Ne a túlvilági életre készüljünk, hanem itt a földön teremtsük meg a Paradicsomot, a békében élő közösségeket. Isten hallgat. Segíts magadon, mert más nem segít! Isten keresése, az imák, a rituálék ahhoz hasonlatosak, mint amikor az egyszeri ember azt álmodta, hogy az ördög kivezette a mezőre, mert akart neki mutatni egy helyet ahol arany van elásva. Elkezdett ásni, de nem talált semmit. Ekkor az ördög azt mondta:
- Egészen biztosan itt az arany, most már magad is megtalálod, ezért hát jelöld meg a helyet, hogy holnap ne kelljen keresgélned.
- Hogyan jelöljem meg? - kérdezte az ember.
- Legegyszerűbb az, ha odacsinálsz, mert akkor senkinek sem jut eszébe, hogy ott arany lehet.
Az ember megtette, amit az ördög mondott, de nyomban felébredt, és látta, hogy az ágyába rondított.
Persze nem arra buzdítok, hogy Ecrasez l'infame, azaz pusztítsátok el a gyalázatost(azaz az egyházat), Voltarei magasságokba nem emelkednék, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy bátran keressétek magatokban az istenit.
Nem tudhatunk semmi biztosat. Nem látta még senki sem. Igaz én sem láttam még a szomszéd lány mellét, mégis elhiszem, hogy van neki. Induljatok el azon az úton ahol mondjuk a buddhisták. Ők a megvilágosodást keresik,vezetőjük pedig a dalai lámpa.
Nem vagyok annyira kekec és szőrszálhasogató az ajtómban álló Jehova Tanúival, mint az egyik barátom a házasságra felkészítő lelkésszel. Mindenre rákérdezett. Milyen fából ácsolták Noé bárkáját? Milyen évjáratú, és fajtájú bor lett az átváltoztatott vízből? Hány kilós volt a kereszt ,amit Jézusnak cipelnie kellett? Elképzelhető, hogy ismerősnek fog tetszeni a következő gondolatmenet.
Szóval ne a kanalat akard meghajlítani! Az lehetetlen! Helyette próbálj rájönni, mi az igazság. Az, hogy nincs semmiféle kanál. Akkor aztán megérted majd, hogy nem a kanál hajlik, hanem tenmagad. Nem tudunk kanalat hajlítani - az úgynevezett külső valóságot nem tudjuk megváltoztatni - ha az ok-okozati összefüggésekkel dolgozó tudományt követve azt gondoljuk, hogy a külvilág, a kanál, tőlünk független anyagi szubsztancia. Ha viszont belátjuk, hogy a külvilág egy velünk, hogy a mi részünk, akkor csak magunkat kell meghajlítani, és a kanál is meghajlik.
Ez az! Körülöttünk mindenhol ott van Isten, a cseresznyefák májusi virágaiban, a tenger kékjében még a velős pirítósban is.
Lassan elértünk kedvenc vitatémámhoz. "Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, melyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál" János14:12. Szóval mi is Istenné válhatunk a hit által? Akárhogy erőlködöm, de eddig nem sikerült a csapvizet borrá változtatnom, pedig istenemre mondom jól jönne! Tudom, hogy Jézus is csak egy volt közülünk, csak neki nagyobb reklámot és hírverést csaptak. Ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Persze szerintem ha Jézus visszatérne ide a Földre, körülnézne, és látná, hogy mi folyik itt a nevében, akkor folyamatosan okádna, az biztos. Szóval a szabad egyénekben, akik hisznek a morális értelemben vett egy voltunkban, megvan az erő a legfőbb jó megvalósításához. Talán ezt akarta közölni velünk. Egyetértek.
Remélem néha csapongó, néha felháborító gondolataimmal sikerült közelebb hoznom néhányukat a megvilágosodás közelébe, bár én (és más sem!!!) nem taníthatom meg magukat úszni. Maguknak kell bemászniuk a medencébe, a félelmetes ismeretlenbe, hogy onnan aztán megtisztultan és megerősödve jöjjenek ki. Pico della Mirandola szavaival intek búcsút.
"Téged nem fékez semmi kényszer, téged szabad akaratodra bízlak, az fogja természetedet megformálni. A mindenség közepébe helyeztelek, nézz körül, hogy mi a legkedvedszerintvalóbb a világban. Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagad amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába."
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pyrrhusz (#21688) | 2010. augusztus 29. 20:55 |
Kinai univerzizmus? Na az kimaradt a szórásból, majd utána nézek. Egy történet kimaradt, most elmondom. Szóval két nő beszélget. Azt mondja az egyik a másiknak:- képzeld részt vettem egy reinkarnációs tanfolyamon. - És milyen volt? -kérdi a másik. -Rohadt drága, - válaszolja - de hát egyszer élünk nem? | |
| |
2. Pyrrhusz (#21684) | 2010. augusztus 29. 18:56 |
Csak nem rendszeresen olvasol engem? Veszed a fáradságot és hozzám is szólsz! Ráadásul még "nagy élvezettel" is olvasol! Igazán megtisztelsz! várom a hsz másik felét. | |
| |
3. Pyrrhusz (#21683) | 2010. augusztus 29. 18:53 |
Kösz Mimi.:-)) | |
Válasz Mimi hozzászólására (#21671). |
|
