Félünk és rettegünk

Szerzõ: LonkaDátum: 2008. november 18. 20:50

Félek, rettegek.

Nem alszom ma

Gondoltam, megfürdetem

Vágyaim a csillagokban.

De síró gitármuzsika hangja

Torzítja gondolataimat

S arra az ösvényre tévedek,

Melyen csak vadak járnak.

Félek, rettegek.

A holdsugár szikrái

Vezetnek az úton

A sötét, zord erdõbõl ki

Hallom hangod, látom álmaim

Lepkék s pillangók százai

S Te angyal vagy.

Eltûntek körülõlem rácsaim.

Félek, rettegek.

Elindulok Feléd,

Suhanok a széllel

Arcod oly hófehér

Élettelen összerogysz.

Majd felkelsz, s mosolyogsz.

Mit mûvelsz velem?

Megölelsz s megcsókolsz.

Félek, rettegek.

Megint ellöksz Magadtól

Futsz, rohansz, de követlek.

Érzem szemeid tüzét távolból

Kezdek ébredni a mámorból

Nem érzem tán, hogy csak álmodok?

Becsapsz, kínzol, megütsz s futsz

S én fájva követlek a végzetbe.

Félek, rettegek.

Látok egy kést; csapkodó szárnyaid

Vágod, s felemészti a tûz lábaim!

Ölöd Magad, s engem is ..

Együtt halunk meg!

Fáj minden, s idekinn

Hideg van, s mi égünk!

S félünk? Félünk? Félünk?

Félünk és rettegünk.

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Szat (#8005)	2009. március 06. 20:49
Nagyon jó...tényleg olyan mélységeket érint amivel csak a profik tudnak bánni:)!


2. Artsard (#6971)	2009. január 05. 01:58
Ennek a versnek nem az egésze tetszett, hanem csak részenként, de ott OK volt a dolog. De nem fejtegetem, mert akkor professzor vagy irodalom tanár lennék középsuliból (tisztelet a kivételnek). Aki meg nem akar boldog lenni az hazudik. Na jóéjt.


3. H.Kohut Katalin (#5703)	2008. november 19. 12:16
Nagyon szép vers és fájdalmas. Megsiratott. Köszönöm az élményt. Hogy is lehet kimenekülni az erdőből, a dzsungelből? Szeretettel: Katalin