Fetrengsz a porban

Szerző: EsthajnalDátum: 2010. augusztus 14. 20:11

Műfaj: VersCimkék: elmúlás, félelem

Eltitkolt szegleted rejtett zugába
Mély redőket hasít gyilkos fájdalom.
Elgyengült testeddel fetrengsz a porban,
Fagyos verejték-gyöngy jeges homlokodon.

Sebtől vérző lelked már kutyák martaléka,
De vágyod még a mesét, csuda-álmaidat,
Mert igaz tudsz maradni így is önmagadhoz,
Elnyomva magányt, mardosó kínokat.

Éjjel némán zokogsz toll-párnádba fojtva,
Imákat mormolva, félve alszol el.
Felriadsz neszekre, alattomos csendre,
Kinyújtott karoddal hasztalan keresel.

Hajnali mosolyod friss virágfakadás,
De nem látja más, csak torz-tükör.
Vigaszt adsz szegénynek, árvának, gyereknek,
Kacagásod hazug, hamisan tündököl.

Megöl a zongora, gitár szívet tépdes,
Mindenkit megbántasz, mindenki bánt.
Fel tudsz-e állni? Mert lehúz a lejtő!
Legyőz-e végleg a gyötrő magány?