vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

földi angyal

Szerző: Pauer ÁgnesDátum: 2008. május 20. 12:54 Műfaj: VersCimkék: élet

Sajnállak téged,

bár belül nem érzek,

semmi okot arra,

hogy sírásba zuhanva,

redőzzed arcodat,

szemeiddel szúrjad

ki én két szememet,

melyek soha nem vertek,

s néztek kérdőn arra,

ki belül csak gyáva

szavakat suttogott,

hogy ő nem más, mint bukott

angyal, ki földre szállott,

s próbál menteni világot,

mire senki nem kéri

s más csak úgy véli,

angyalokra szükség nincsen,

hogy másokért aggódni segítsen!

Kérdem: kinek maradt arra igénye,

hogy önnön érdekét sutba téve,

nézzen jobbra, s balra,

és arcán redőit ráncolva

sóhaj hagyja el a torkát?

Mint kit feszítenek, s feszíteni hagyják-

a kereszten, a mindenért,

az őszinte bűnbánatért,

hogy ő nem tud menteni másokat,

hiszen balga angyal maradt,

aki csak kesereg,

hogy nem érdemli meg

azt a sok bánatot,

mit a csalódás hozott,

hogy egyedül issza a mérget,

melyet jutányosan mérnek,

nagyvilági patikák, árusok,

mellyel lefedve a sok mocsok,

mit jobb nem látni, te balga,

hiszen csak őrületbe hajtja

érzékeny szívedet,

mely csupán egy életért remeg!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Rézi   (#513)	2008. május 20. 20:23
Tetszik,jó....4