Fuldoklom

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 08. 14:14

Műfaj: VersCimkék: félelem-magány

Összetőr s földhöz vág tompán egyre inkább
Ez a mély csönd,
Ez az átszellemült légkör,
Ez a ködös világ.
Próbálok kapaszkodni valamibe,
Hátha lehet rajtam segíteni még,
De minden mit megérintek,
Az kicsúszik kezeim közül...
Ez az érzés megöl...
Fojtogat a levegő,
Hűvös érintésével,
S félek, hogy elveszítem a végső reményt.
Fuldoklom és az ablakot kitárom,
De beömlik a tömérdek mocsok,
Hogy észre sem veszem,
S mire becsukom már túl késő.
De most végre tényleg magam vagyok,
S az Idő leáll
S nekem ad egy éjszakát,
Hogy átgondolhassam mi az amit itt hagyhatnék...
Eltöröltem reszkető kezeimmel
Jeges könnyeimet forró arcomról,
De kezed érintését még mindig érzem magamon,
Tisztán, szinte láthatóan.
Összetörtem, földhözvágtam, megfojtottam magamat,
De mindez oly kevés egy szebb élet árnyékában...
Már nem félek
S most minden olyan nyugodt,
Minden olyan szép
S elfelejtem, hogy az ablakot nyitva hagytam
És félek, hogy a mocskot beszívva
Én is azzá válok.