G.

Szerző: LoorenaDátum: 2008. szeptember 02. 22:42

Műfaj: NovellaCimkék: kötelék, szeretet, szerelem

Életem legszebb két évének emlékére.Nem sajnáltatásképpen. Csoda,mert megtörtént,csoda mert velem. Olyat éltem meg amit sokan soha. És ez boldogsággal tölt el.

Nézem a képeket ahogy sorban követik egymást a gépen,a kis filmeket Rólad...
És előjön sok kép,belőlem,Belőled fakadó...az álmaink,a napjaink,az ismerkedésünk.
Az a fél év mikor csak olvastalak,azt sem tudtam ki vagy,csak az írásaidból szerettelek meg,a napjaidat írtad le nekem,hogy közelebb érezhess magadhoz.
Aztán én is elkezdtelek közel érezni...
Nagyon közel.
Bekúsztál az életembe észrevétlen.
És a nap amikor megláttalak,a pillanat törtrésze mikor tudtam Te vagy az.
Ugyanolyan kabátunk volt.Tél volt.
Két év,életem legboldogabb két éve volt.
Amikor valakinek a szívtájékról elindul egy láthatatlan kötelék és a másik bordái közt bekúszik az leírhatatlan ,elszakíthatatlan köteléket fon a két lélek közé.
Lehet,hogy a jelen életem könnyebb lenne e kötelék nélkül...
Sokan mondják szakítsam el...
De én nem akarom.
Mert hiába a földöntúlról jön hozzám,de ez éltet.Ma is.
És ami az életem legszebb része volt azt miért szakítsam el?
Valahol lelketlenné váltam...
Valahol elvitted ezt ...
A hitemet abban,hogy lehet még csoda...
De valahol Te adod a hitet,hogy megtörténhet,igen,bármikor.
De örök vagy.
Ugyanúgy szeretlek és foglak is.
Életem.
Onnan.
Itt.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Persepolis (#3297)	2008. szeptember 03. 11:52
Annyira szépen és olyan magától értetődően írsz. Nem hosszan, mégis minden benne van. Ennyi épp elég, és mégis mindenki átérezheti a gondolataidat.