Gondolatba zárt világ
Dátum: 2010. augusztus 06. 12:15Műfaj: PrózaCimkék: élet, érzelem, lélek, hit |  |
Tulajdonképpen nem tudok mit írni, de hát kell. A könnyeimmel küzdök, mert elég érzékeny vagyok. Ami itt látható, az az élet egy szelete. Mert ez is ÉLET. Nagyon szép. És nem csak nekem.
Csabi-királyfinak…
Két éve találkoztam vele először. Addig valami folytán kiesett látókörömből, pedig családját régóta ismerem. Apukája nem titkolt aggodalommal vezette be közénk.
Első benyomásra csuda-gyönyörű, vasgyúró kilencéves fiatalember, akinek még a haja is mosolyog.
Hallgatag: nem indult el a spontán beszédfejlődése.
Nálam mindenképpen nyert ügye van, mert hamar fény derül zeneimádatára, hogy az olyan számára mint valami csoda-gyógyszer, vagy inkább ópium.
Zenefüggő, tehát megállapíthatom: rokon lelkek vagyunk.
Bevallom, azért kellő megszeppenés lesz úrrá rajtam rádöbbenve: nekem is tanítanom kell. Hirtelen gordiuszi csomónak bizonyul.
Mit is kezdjek vele???
Bizonytalanságtól szorongva lépem át a tanterem küszöbét.
Sikít, kiabál, két fülét befogja, majd székeket döntöget.
Jaj, ha érteném!
Óvatosan ölembe veszem, sejtelmesen beszélek hozzá: veszett fejsze nyele, mit sem ér. Cirógatom pihe-puha arcocskáját, épphogy tűri, idegessége cseppet sem oldódik.
Végső elkeseredésemben -magamat is csitítgatva- remegő hangon… óvatosan elkezdem dúdolni kedvenc dalát: „Egy boszorka van…, három fia van…”
Fokozatosan érezhető, ahogy megfeszült, görcsbe rándult kis teste ernyed, végül átengedi magát teljesen a dallamoknak.
Metamorfózis zajlik mindkettőnkben.
Lággyá idomulnak vonásai, átszellemült mosoly ragyog beszédes gomb-szemében, tekintetét felém sugározza, s úgy, de úgy simogat vele, hogy belésajdulok, s tolakodnak rejtett utakat keresve könnyeim.
Ilyen kevés is elég egy autista kisgyereknek? Ámulva-ámulok…
Aztán így múlnak el napról napok, hetekről hónapok, szinte tökéletes, megbonthatatlan összhangban. Énekelgetek, sokszor csak neki…
Prémes csizmát húz a tél. Az iskolában ilyenkor sűrűn jön rám reszketés és fogvacogás a farkasordító hideg miatt.
Titkon Csabira pillantok, azonnal mindent felolvasztó langy-meleg hatol célzottan, egészen a szívemig. Szünetekben dajkálom, megszállottan dúdolgatok, töltődöm.
Jégcsap-tenyerembe menekíti párnás kis kezét: kályha-meleg.
Megingathatatlan határozottsággal érzem, ahogy szétárad sejtjeimben, elér a lelkemig, hőmérsékletem emelkedik, már nem vacogok.
Elválaszthatatlanok vagyunk…
Felfrissülve, telve energiával érkezem irodalom órára a nagyokhoz. „Macisajt” cipőjét félrehajítva törökülésben a székemen vár teljes természetességgel. Hintázik, pajkosan vigyorogva dudorászik. Matek órán kellene lennie, de gyakran megszökik -hozzám.
Felszabadult örömmel fülemig engedem a szám, a diákok is velem együtt ugyanezt teszik, hiszen már megszokták a jelenséget.
Csabó kitüntetett figyelemnek örvendő kicsi királyfi nálunk. Mindenki szereti, óvja, babusgatja, sétáltatja, játszik vele, kényezteti, hatalmas kincs: olyan, mint egy hajas baba.
Ősszel másik iskolába kerül, egy jól felszerelt autista központba.
Már nem nagyon sírok, csak könnybelábadt szemmel győzködöm magam, hogy jobb helye lesz ott.
„Ábi-bábi…”, pár év múlva szeretnék veled hatalmasat beszélgetni arról, hogy miket is zártál gondolataidba -rólunk, rólam és a dalokról!
Nagyon fogsz hiányozni!
Megjegyzés: Csabának és családjának szeretettel! Köszönet mindenért: a melegségért, mosolyokért, érzésekért, hogy ezáltal ebben a zord világban még mindig az lehetek, aki…
Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Esthajnal (#22291) | 2010. november 06. 22:17 |
Köszönöm, örülök, hogy átment valami belőle! :) | |
Válasz weelee hozzászólására (#21988). |
|
2. weelee (#21988) | 2010. szeptember 17. 09:05 |
Az én lelkemen nincs kéreg... szépen megírtad... hat. | |
| |
3. bobita (#21495) | 2010. augusztus 15. 00:49 |
írtam már, tisztelem a munkádat, a címről és az írásod tartalmáról beszéltem, a félreértések elkerülése végett mától jól szocializált autista vagyok:)))))azaz, ne szólj szám, nem fáj fejem, szia, bobita | |
| |
4. Esthajnal (#21485) | 2010. augusztus 14. 21:37 |
Szia! Így látom. A lelkemmel. Köszönöm, hogy megértetted. :) Megnézem a reklámos írást. | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#21482). |
|
5. Pyrrhusz (#21482) | 2010. augusztus 14. 21:13 |
Tök jó, hogy így látod. Ezzel a témával (fiktív szinten!) jómagam is foglalkoztam, igaz ellentétes állásponttal(lásd Tüzes Szekér c. írásomat-ez itt a reklám helye). Az Esthajnal név tetszetős.:-)) | |
| |
6. Esthajnal (#21472) | 2010. augusztus 14. 19:27 |
Más olvasni, más átélni, adni és kapni. Csak sajnálni tudlak. Ez nekem nem munka, hanem levegő, élet, hobby, kikapcsolódás, és valami olyan, amit nem lehet elmondani. Ezért leírtam. Aki nem érzi, annak pláne fölösleges. Ez nem másság, autizmus. És VALAMI. Ez nem NET-szöveg, hanem az ÉLET egy parányi szelete. Valami gyönyörűség, amitől létezem a halál után is. :) Nem nyálas romantika, hanem valami irigylésreméltó összhang valakivel, akivel szavak nélkül is melegítjük egymást. Van még ilyen az életemben. :)Elég szomorú, ha nem üzen neked semmit az írás. Én a helyedben nem dicsekednék vele! :) Amit itt leírtam, az nem a "dolgom". A szenvedélyem, a mosolygásom, az életerő... :) Azt hiszem, neked hiába magyarázom. :) Sokkal több van benne, de érezni kell. Lélekkel... | |
Válasz bobita hozzászólására (#21471). |
|
7. bobita (#21471) | 2010. augusztus 14. 17:55 |
a másság , főleg az értelmi fogyatékosság "farvizén"sok-sok írást olvastam már a neten,azon túl,hogy tisztelem-becsülöm a gyermekekkel foglalkozók munkáját, azért azt csak meg kell jegyeznem,nekem már visszatetsző az a csepegős romantika,érzelgősség,ahogyan munkájukat elénk tárják,sajnos te sem vagy kivétel hajnika,mert ugyan megható de semmit nem üzenő ez a cikk,tetted a dolgod,mint annyian kis hazánkban,jó tanévkezdést és sok-sok kihívást kívánok még pályád során,bobita | |
| |
