Gyakornok
Dátum: 2008. május 19. 14:37Műfaj: VersCimkék: versek |  |
Görnyedt háttal állok a parkban,
s várok arra,mit meg nem kaptam,
egyenes utat a jövőbe,
de kavics ment a cipőmbe,
mindig mikor elindultam,
nem törtem és nem akartam,
hogy más vállára csapjak,
s hónom alól baltát húzzak,
hogy utam tiszta, kavicsmentes,
zöld pázsit, s a virágok teljes-
pompájukban köszöntsenek,
amint köztük lépegetek,
mint egy kakas a saját dombján,
kiskirályként páváskodván,
tudva, hogy csak az a dolga,
mindenkit küldeni a pokolba,
hol csak szépen, hol ököllel,
tudva azt, hogy utam zöldel,
ha én gondozom minden szálát,
s füvet nyírok, ha letapossák,
vámot szedek, ha elém lépnek,
lezárom, ha felém néznek,
pillantásuk álnok métely,
s védekezni semmi kétely,
meg kell tennem, ha előre,
ha sorsom az esztendőkre-
épül, mint a selyem útja,
törni keletről nyugatra,
hogy okom fennmaradjon,
hogy semmi kétség záporozzon-
rám, ki arra születtem,
mit mondtak s mondanak nekem,
fel az égbe, a magasba,
otthonom a csillagokra-
építem, és épül nekem,
mikor magam felvértezem,
minden szerrel, mivel lehet,
lenyírni a kelő füvet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#515) | 2008. május 20. 20:28 |
Igen jó. | |
| |
2. Hangok (#475) | 2008. május 19. 20:28 |
Ez egy Nekem tetsz? alkotás! :) | |
| |
