Gyapjas virágod.
Dátum: 2009. május 31. 21:20Műfaj: VersCimkék: hajad, kezem, felém, melleid, remegve |  |
Hajad még szétterül vánkosodon,
illata, mint a sosem volt rét,
színe akár a mézcsiga a hajnalokon,
kezem felé nyújtom még, még.
Pillád rostélya vak tükröt takar,
selymesen szűrődik át rajta a fény
mosolyod eszmél, vajon engem akar,
igen, ajkad nedvesen kúszik felém.
Karjaid életre kelnek, azok az ölelők,
incselkedve, puhán keresnek
nyakamon megpihennek, delelőn.
Melleid bimbói hetykén felém merednek,
kacéron s nem fenyegetőn.
Betöltik szám s teszek kedvedre,
megfeszülsz, de megadod magad ernyedőn,
sóhajtva felhúzod ruhád, meg meg remegve.
Még csak szemem vonzza gyapjas virágod,
az az ambrózia ízű rózsás bibe,
húsos kagylócskák, mit úgy imádok,
óvom s becézem őket, az én kincsemet.
Most piros rózsád fogadjon, fogadjon magába,
öleld öleld, mohón ne csak a testemet,
szoríts comboddal s röpíts egy kis halálba,
és én nektárod permetemmel befedem.
2009.05.10. Rézi.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
illata, mint a sosem volt rét,
színe akár a mézcsiga a hajnalokon,
kezem felé nyújtom még, még.
Pillád rostélya vak tükröt takar,
selymesen szűrődik át rajta a fény
mosolyod eszmél, vajon engem akar,
igen, ajkad nedvesen kúszik felém.
Karjaid életre kelnek, azok az ölelők,
incselkedve, puhán keresnek
nyakamon megpihennek, delelőn.
Melleid bimbói hetykén felém merednek,
kacéron s nem fenyegetőn.
Betöltik szám s teszek kedvedre,
megfeszülsz, de megadod magad ernyedőn,
sóhajtva felhúzod ruhád, meg meg remegve.
Még csak szemem vonzza gyapjas virágod,
az az ambrózia ízű rózsás bibe,
húsos kagylócskák, mit úgy imádok,
óvom s becézem őket, az én kincsemet.
Most piros rózsád fogadjon, fogadjon magába,
öleld öleld, mohón ne csak a testemet,
szoríts comboddal s röpíts egy kis halálba,
és én nektárod permetemmel befedem.
2009.05.10. Rézi.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
