Gyémánt a sárban...

Szerző: RéziDátum: 2008. május 09. 16:25

Műfaj: VersCimkék: szemem, nap, köszönt, pirulj, fény, csiszolatlan, acélnál, szív

Szemem még csukva,szám is néma,
de lelkem hív,légy boldog ma.
A nap még fázósan kúszik az égen,
de már köszönt s én is téged.
Majd ő melegíti fázós tested,
én masszírozom gémberedett lelked.

Dideregve összebújunk mi ketten,
az élet csak folyjon mellettünk csendben.
Ne pirulj,emeld fel lelked fátylát,
érzem én,oda mélyen titkokat zártál.
Érzed,belül lassan eláraszt a fény,
felét a nap,másikat én adom,én.

Mindenki rohan s néz át a másikon,
látod,én észre vettelek azon a hajnalon.
Gyémántok hevertek lent a mocsokban,
lehajoltam,és egyet megmostam.
Csiszolatlan,fénye magába zárkózott,
lelkem melegétől tüze megmutatkozott.

Dédelgetlek,már te árasztasz el fénnyel,
lelkünk izzik,szemem megtelik könnyel.
Acélnál erősebb,tartósabb ez a lánc,
bár olyan vastag,mint egy pókháló szál.
A szív egyszer elfárad,nem ver tovább,
de lelkünk összefonódva lesz ezután.

2008.05.09. Rézi.