Gyerekkén ülve a szoba közepén
Dátum: 2008. június 05. 12:14Műfaj: VersCimkék: regresszió |
Játékokkal körülvéve
Egyedül a szönyegen
Felpillantok nagy szemekkel
Valamit keresve
Vagy csak elmélázva
Anyut hívom.
Még nem telt el sok idő
Majd egyre türelmetlenebbül hallgatva a csöndet
Kétségbesve, legörbülő szájjal a sírás határán
Csak ülök a melegben és remegek
Hangosan zokogva akarom a szeretet,
A megnyugvást a símogatást.
Bennem a gyerek csak bőg
Átordítja az éveket és
Bemaszatol.
Mosolygó arccal.
Megbocsájtok anyu
Megbocsájtok, te durcás
Vagyok így és ez jó.
Nem bánom a jövőm.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.