Gyilkos vagy katona?
Dátum: 2010. március 13. 04:06Műfaj: PrózaCimkék: sultan meséi |  |
Moralizálás egy részeges kapitánnyal egy átaludt eligazítás és egy hirtelen felindulásból elkövetett tömeggyilok után valahol Herath alatt, egy rohadt, hideg hajnalon.
A kapitány befejezte az eligazítást. Sultan elaludt közben és arra ébredt, hogy Viktor és Igor felállnak az ágyról. Úgy látszik, mégis elaludt. Megdörzsölte szemét és ki akart menni a többiek után. A kapitány felemelte a kezét:
- Maradjon Sultan! Azt hiszem, beszélnünk kell egymással. – Sultan visszaült a helyére. Vejnrancsk megvárta, míg magukra maradnak, majd elővett egy üveget, meg két poharat.
- Na akkor ki vele fiam: mi bántja magát? Nem eszik, nem alszik – úgy viselkedik, mint aki most tudta meg, hogy rákja van. – azzal a kezébe nyomta a csordultig töltött vizespoharat. Némán koccintottak. Sultan megvonta a vállát:
- Nincs különösebb bajom Alexander Fedorovics… Kissé megzavarodtam talán: rossz gondolataim vannak.
Vejnrancsk megrázta a fejét:
- Nem jó, ha egy katona gondolkodásra használja a fejét. Miféle gondolatok bántják?
- Azokra az emberekre gondolok a faluban… Szarul érzem magam a bőrömben. – mondta Sultan, és odanyújtotta az üres poharat, hogy az „öreg” újra teletölthesse.
Egy hete történt, hogy szállítmánykísérési feladatot hajtottak végre. Mikor keresztülmentek az egyik kis településen, a helybéliek közül egy fiatal fiú (tíz – tizenkét éves lehetett) a Sultan előtt haladó BTR alá vetette magát egy kumulatív gránáttal a kezében. Ettől megvadultak a katonák, és válogatás nélkül tüzet nyitottak mindenkire, aki nem olyan ruhát hordott, mint ők. „Ne lőjetek! Tüzet szüntess ti faszok!” – kiáltotta Vejnrancsk, de csak hosszú másodpercek múlva szüntették be a tüzelést. Akkor már az út mindkét oldalán halottak és jajveszékelő sebesültek feküdtek. Sultan azóta sem tudta feldolgozni magában ezt az eseményt. Úgy érezte, meggyalázták az egyenruhát abban a faluban.
Vejnrancsk szemöldökét ráncolva lassan, figyelmesen töltötte újra a poharát. Sokáig gondolkodott, mielőtt válaszolt volna:
- Ne akarja magára venni a világ bűneit fiam! Állítólag egy Jézus nevű fickó egyszer megpróbálta: hálából kiszögelték egy kurva nagy keresztre, hogy ott rohadjon meg… Nem hálás feladat. Miért problémázik? Azért, mert meghalt néhány civil? A hadsereg vesztesége elérte a tízezer főt. Ha az a kölyök nem képzeli magát szabadságharcosnak, ma is élhetnének. Úgy túrhatnák a szart ezekben a kibaszott hegyekben, mint az őseik… Szörnyű dolog, hogy ártatlan kívülállók estek el, de ezeket az embereket az én katonáim tették el láb alól. Ezért nem akarok vizsgálatot, hogy ki lőtt – és miért lőtt: ebben az esetben szarok a polgári áldozatokra! És tudja, miért Sultan? Megpróbálom megmagyarázni: a maga édesanyja magyar nemzetiségű – tudja, hány szovjet katonát áldoztak fel a második világháborúban Budapest ostrománál?.. Háromszáznyolcvanezret! És miért? Hogy megmaradjanak a házak… A várost háromszoros ostromgyűrűbe fogták. A fölösleges vérontás elkerülése miatt parlamentereket küldtek a németekhez, hogy azok kényelmesen megadhassák magukat, ezeket a parlamentereket azonban legyilkolták. Mindezek után kézi harcban, házról – házra kellett elfoglalni a várost! Nem ám szétlövették volna tüzérséggel, hogy a fasisztáknak ne szolgáljon fedezékül – inkább feláldoztak háromszáznyolcvanezer katonát a kurva házak miatt! Hiba volt! Nekem egy katonám többet ér, mint a világ összes szép háza, vagy akárhány civil csak bassza az anyját ezen a bolygón! Érti, fiam?.. Nem vagyok hajlandó feláldozni a legényeim mindenféle „magasabbrendű elvek” miatt! Ilyen elveik azoknak lehetnek, akinek nincs más dolguk (a békés és biztonságos hátországban), mint idióta módon szabályok közé szorítani a háborút! Közben megfeledkeznek arról, hogy a háborúkban bizony legyilkoljuk egymást képességeink szerint minél nagyobb mértékben – nincs értelme „emberiességi szempontokról” beszélni. Ilyen itt nem létezik! Valamint megfeledkeznek arról is, hogy az ő békéjükért és biztonságukért valakik ugyanúgy halomra ölték embertársaikat, mint ahogy mi tesszük itt!.. Humanitás? A gyengék és gyávák jelszava! Magyarázza meg, hogy mit jelent - azoknak a lázadóknak, akik élve megnyúzzák a foglyul ejtett katonáinkat! - kifulladva elhallgatott. Összehúzott szemekkel méregette Sultant, közben ujjaival sebesen dobolt az asztalon. Sultan meredten ült. A csend és a kapitány szavai súlyosan nehezedtek rá.
- Maga miért lett katona? – kérdezte végül az „öreg”.
- Nem akartam pásztor lenni.
- Mit gondolt, mit jelent katonának lenni?
- Azt gondoltam, hogy fegyveres erővel védem a hazámat a külső – és belső ellenség ellen.
- Szóval maga a szovjet rendszer „őrtállója” akart lenni? – Sultan nem értette a kapitány hangjából kiérző gúnyt.
- Igen kapitány elvtárs! Azt hiszem, nem egyedül vagyok ezzel a kívánságommal. – felelte sértődötten.
- Ne haragudjon fiam! Nem magán nevettem - természetesen, dicséretes az elhatározása… Eszembe jutott valami a Bibliából.
- Mivel kapcsolatban, Alexander Fedorovics?
- Valahol az Ószövetségben írnak az őrtállókról. Ezek olyan faszik, akik felelősek a közösség biztonságáért materiális – és mentális tekintetben egyaránt… Maga nem olvasta a Bibliát?
- Nem. Annyi ismeretem van csak, amennyit a világnézeti órákon meg kellett tanulni. Nem érdekelt a téma Alexander Fedorovics. Nem hiszek istenben. Sem Allahban, sem Jehovában.
- Én magam (ha történetesen el is fogadnám isten létezését igaznak) inkább az isteni „jóságban” nem hiszek… A volt feleségem egy alkalommal hazahozta az egyik régi iskolatársát. Egy faszhiányos, szentfazék picsát. Szóval ez a picsa egész este azt bizonygatta nekem, hogy mi, emberek valamennyien bűnösek vagyunk, már újszülött csecsemő korunkban is. Ezt akkora hülyeségnek tartottam, hogy elhatároztam: a saját fegyverével fogom meggyőzni az igazamról. Ezért elolvastam a Bibliát, jegyzeteket készítettem, végül (mikor már azt hittem, hogy csak egy hülye ragaszkodhat a jóistenképhez az érveimmel szemben) szóltam a feleségemnek, hogy hívja el a barátnőjét hozzánk. Azt hittem, pár mondatommal eloszlatom a ködöt, ami rátelepedett az agyára ennek a nőnek. De akkor még fiatal voltam, volt fölösleges energiám, és nem sokat tudtam az emberi lélekről… - Vejnrancsk elhallgatott, maga elé meredt. Eddig még soha sem beszélt a magánéletéről, Sultan nem is tudta elképzelni, hogy a kapitány rendelkezik ilyesmivel.
- Hogy végződött az a vita kapitány elvtárs? – kérdezte kíváncsian. Az „öreg” elhúzta a száját:
- Kudarc volt. A megszállottakkal nem érdemes vitatkozni. Az értelem halála egy ilyen próbálkozás.
- Annyira ragaszkodnak az érveikhez?
- Nem fiam. Nincsenek érveik. A hitükhöz ragaszkodnak, ami nem más, mint az ő saját, elképzelt világuk. Mivel a valódi életben egyik sem találja fel magát, két kézzel kapaszkodnak egy mindenható jóistenbe, meg a többi baromságba, amivel etetik őket a papjaik… Ez az asszony is elismerte, hogy az érveim logikusak, nem lehet megfelelni rájuk, de mégis azt mondta, hogy nincs igazam… Megértem, mert neki a hit adta meg az élet értelmét. Ez volt a hajtóerő számára: a mindenek felett való vakhit. Számít, hogy nyomorultul él, egyedül tartja el a gyerekeit? Hogy egyetlen épkézláb férfi nem nyúl a szoknyája alá, annyira ronda a szerencsétlen? Nem! Ha ebben az életben nem is, de majd a túlvilágon megvigasztalódik! Hiszen Jézus megmondta: „boldogok, akik sírnak, mert megvigasztalódnak”!.. Mondok magának valamit fiam: az ember olyan idióta egy szerkezet, hogy mindig azt hiszi el, amit el akar hinni!.. De elkanyarodtunk a maga dolgától: szóval azt gondolta, hogy védeni fogja a hazáját?
- Igen.
- Értem. És mit gondol most?
- Ugyanazt. Csak néha elbizonytalanodom.
- Miszerint?
- Néha nem katonának, hanem gyilkosnak érzem magam, Alexander Fedorovics.
- Magát gyilkosnak képezte ki az ország. Tetszik vagy nem: maga azt öli meg akire pártunk és kormányunk rámutat az ujjával. Bárkit, akire a parancs vonatkozik. Ha pedig ezért lelkiismereti problémái vannak, fiam, akkor fogadjon meg egy jó tanácsot: ha megússza élve, és meg tud őrizni magában valamit abból a szűzies ártatlanságából – akkor szereljen le gyorsan, és menjen pásztornak a hegyei közé! Ugyanis ez esetben maga mentálisan nem alkalmas arra, hogy katona legyen. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet ér – maga egyszerűen más. Ennyi az egész… Majd gondolkozzon ezen, ha lesz pár perce. Most pedig igyunk!
- Én már nem kérek, Alexander Fedorovics! – mondta Sultan. Szeretett volna visszamenni a szállására, hogy átértékelje elképzeléseit a hadseregről. A kapitány vigyort erőltetett az arcára:
- Tudja fiam: most szerencséje, hogy nincs nálam fegyver! A harctéren tanúsított engedetlenséget ugyanis a parancsnok joga és kötelessége helyben és nyomban megtorolni. Elbocsátóan intett a kezével – Menjen Sultan, és ne törje a fejét mindenféle marhaságon! Ha pedig nem hagyják nyugodni a gondolatai, akkor igyon egyet! Az majd segít! – azzal Alexander „Terrorovics” Vejnrancs (kapitány- századparancsnok – a Vaddisznó Unokaöccse) megragadta a második üveget, és úgy kitekerte a nyakát, mint egy galambét.
Eddig 17 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. idegen (#19357) | 2010. május 06. 18:07 |
Nincs objektív válasz a kérdésre. (Csupán a lelkiismeret különbözteti meg egymástól a kettőt és ezt azt hiszem minden írásodban te is beismered.) Mindketten tudjuk hogy minden vélemény szubjektív ha ellentétes érdekek, vélemények ütköznek. Mindenkinek kell valahol állni. Sehol sem állni képtelenség. Csak ha jó helyen állsz, akkor alkothatsz helyes véleményt. És a lelkiismereted mutatja meg hogy melyik a "jó hely." Valaki egyszer azt mondta nekem : Ölj ha ölnöd kell, DE CSAK AKKOR! Ez különböztet meg minket a gyilkosoktól, mert mi katonák vagyunk! | |
| |
2. Halacska (#18828) | 2010. március 30. 06:56 |
Nagyon szépen köszönöm,Janó! Valahogy a Te véleményes sokat számít nekem. A véleményed pedig teljesen értem, és egyetértek vele! :) | |
Válasz Janó hozzászólására (#18658). |
|
3. Halacska (#18827) | 2010. március 30. 06:55 |
Igaz (a szófosás is :)). Mindenki tudja, hogy egy vasárnapi ebéd is egy életbe kerül legalább, de ezen senki sem szeret gondolkozni... | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#18630). |
|
4. Pyrrhusz (#18630) | 2010. március 22. 19:54 |
Az egyik mellékhatás a szófosás lehet.:-)) Az evolúció arról szól, hogy az erősebb és alkalmazkodóbb életben marad. István kontra Koppány. A Vészkorszak túlélőinek beszámolóiból sem derül ki más. Minden egyes ember más ember halála árán marad életben. | |
Válasz Halacska hozzászólására (#18611). |
|
5. Halacska (#18611) | 2010. március 21. 20:55 |
III. Viszont nem minden nép fogja ezt az utat járni és bizony szembe kell nézni azzal, hogy egyszerűen elfoglalják az élőhelyünket. Egyetértek abban, hogy valahol kell lennie egy határnak, de ez a határ hol legyen az álszent, magatehetetlen életre alkalmatlan egyed - és a vírushoz hasonlatos pusztító organizmus között? (Mindkét esetnek megvannak persze a maga szélsőségei) Nem tudom sikerült-e kifejeznem magam olyan érthetően, ahogy szerettem volna: gyógyszert szedek mostanában és kissé kába vagyok tőlük. | |
Válasz Halacska hozzászólására (#18609). |
|
6. Halacska (#18609) | 2010. március 21. 20:51 |
II. Volt egy csomó pszichológiai kísérlet, ami elég alaposan bebizonyította, hogy egyszerűen alkalmatlanok vagyunk mentálisan a kőbaltánál komolyabb felszerelés birtoklására. Kétségkívül bennünk van a hiba. DE... Úgy gondolom, hogy minden élet erőszakos, elnyom más fajokat és addig szaporodik, amíg kimeríti az erőforrásokat az élőhelyén. Alapjaiban sem lehet átépíteni az ösztönös agyat, csak "engram"-ok sorozatát lehet bevésni, hogy valamennyire kordában tartsák. Az egyik oldalról kitenyészthetünk egy ugyanolyan önző, ugyanolyan kegyetlen - csak jóval álszentebb - fajtát, mint mi vagyunk. Ezek várhatóan nem fognak semmiféle ideológiáért síkra szállni sehol (mint pl. hazaszeretet, emberi segítségnyújtás, ilyesmi). Kisebb veszélyt jelentenek majd a bolygóra, mint mi voltunk. Folyt. | |
Válasz Halacska hozzászólására (#18608). |
|
7. Halacska (#18608) | 2010. március 21. 20:44 |
Szia! Mostanában azon gondolkozom, hogy az ókorban egy vitéz, ha elkapta a gépszíj levághatott talán egy tucat embert, mire hatástalanította a többi. A mai korban egy repülőn sokszor olyan fegyverek vannak, amikkel egész országokat lehet megsemmisíteni. Tüzérségi eszközökkel atomtölteteket lehet kilőni és akkor ne is beszéljünk a hadászati rakétákról, amiknek egyszerűen kiszámíthatatlan a hatásuk... Az emberi természet pedig nem kedvez a biztonságos felhasználás szempontjából. Folyt. | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#18606). |
|
8. Halacska (#18607) | 2010. március 21. 20:39 |
Üdv! Sajnos, én nem így látom: van egy viselkedési forma, amit illik betartani. Aztán jön valami történés és megmutatkozik, mi van alatta. A fuldokló, ha nem tud úszni, minden esetben lenyomja a mellette levőt, hogy még egy korty levegőhöz jusson a hátán. A sorban állás alkalmából mindenki dolga fontosabb, mint a többié és ha épp nincs kenyér pl - akkor meg is verekszenek a kajáért. Minden esetben. És így tovább. Mi is nyersen esszük - egymást. | |
Válasz laca6909 hozzászólására (#18596). |
|
9. Pyrrhusz (#18606) | 2010. március 21. 19:39 |
Eddig is olvastam az írásaidat, de lusta voltam hozzászólni. Ez is tetszett. Amikor én katona voltam 2000 környékén, még mindig szolgált olyan törzsőrmester az alakulatnál, aki szívesen rárontott volna az imperialista nyugatra, pár atombombával. Dunántúl elpusztul, ezt be kell vállalni-mondta. Csak úgy eszembe jutott. | |
| |
10. laca6909 (#18596) | 2010. március 21. 15:35 |
Üdv. Halacska! Az írás 5-ös!!! De vitatom, hogy kegyetlen állatok vagyunk! Valahol azt hallottam, hogy egy iskolásokból álló társaság, miután lefegyverezte, megette egyes belső szerveit annak az emberrablónak, aki fogva tartotta őket. Nem vagyunk mi állatok! Csak a tömegpszhihózis eltorzítja a belső értékrendünket egy időre, és akkor vérfarkasokká válunk! Az ősember, még nyersen ette a húst. | |
Válasz Halacska hozzászólására (#18567). |
|
11. Halacska (#18567) | 2010. március 20. 00:32 |
...ameddig az a bizonyos helyzet tart. Ami pedig ilyenkor kijön belőlünk, az az igazi. A többi pedig csak a szerep, amivel át akarjuk verni magunkat, hogy ne gondoljuk már azt: igen is, kegyetlen, undorító állatok vagyunk még mindig. Általában pedig egy rakás, lassan rohadó hús. De ez csak az én véleményem. Nem jelent semmit. Talán még nekem sem. :) | |
Válasz Halacska hozzászólására (#18566). |
|
12. Halacska (#18566) | 2010. március 20. 00:28 |
A címkérdésre szerintem nem is kell válaszolni: a katona vagy gyilkos, vagy operetthuszár. Az a helyzet, hogy én sem áldoznám fel az embereim olyan dolgokért, mint egy épület, vagy (számomra értéktelen) polgári személyek. A pásztorból lett katona nem volt ritka eset: fiúk nem akarták ugyanazt az életet élni, mint a szüleik,vagy a nagyszüleik. Sok választás nem volt, ahol esélyük lehetett lakásra, ellátásra. Csak más a filmeken, meg a könyvekben olvasni erről, mint átélni személyesen. Mondok valamit (de csak azért, mert a fájdalomcsillapítóm ilyen hatással van rám, hogy pofázom, pedig nem kellene): ha belenézel pl. a "kavkazcenter.com" oldalon a fotók közül a "fakti genocide russistov" címkéjű képekbe, akkor valahol talán megérted, milyen törés lehet: mindenki "jó" embernek gondolja magát. Vannak elképzelt események, amikre nagy mellénnyel azt mondjuk, hogy "én soha nem tenném" - aztán bekövetkezik az a bizonyos helyzet és nem csak, hogy megteszi, de még élvezi is addig, a | |
| |
13. Halacska (#18565) | 2010. március 20. 00:16 |
Köszönöm! Több, mint húsz éve filózom rajta, de valahogy mindig egyforma lesz a vége. | |
| |
14. Halacska (#18564) | 2010. március 20. 00:15 |
Szia! Köszi a jó véleményt! :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18518). |
|
15. Halacska (#18563) | 2010. március 20. 00:14 |
Az a bajom az egésszel, hogy (ha nagyon leegyszerűsíted) akkor csak ez a nézőpont létezik zsigerből. A többihez már kell az a maszk, amit mindenki magára pajszerol, nehogy be kelljen ismernie, hogy mennyire hasonlatos egy majomhoz tulajdonképpen. | |
| |
16. ultraviolet (#18532) | 2010. március 17. 15:20 |
Olyan súlyos kérdéseket feszegetsz, amiknek egyenkénti kielemzése is könyvtárakat tölthetne (és tölt is) meg. A maga módján igaza van a parancsnoknak, a szentfazéknak, a pásztor-katonának és a szabharcosnak is. Szóval, kemény... nagyon kemény írás! Még a címkérdésre is csak közelítőlegesen próbálnék egy lehetséges választ megfogalmazni: Talán az a jó katona aki inkább katona mint gyilkos. | |
| |
17. Nem Tom (#18518) | 2010. március 17. 08:05 |
Szia, Halacska! A novellád mint mindig, most is jó lett. Megérdemelne egy külön kötetet. Neked csak arra kell ügyelned, hogy nehogy az utolsó részt másnak kelljen megírni. A témával kapcsolatban csak annyit, mindenhol előfordulnak munkahelyi balesetek. A katona rossz helyre lő, vagy a kurva teherbe esik. Malőr. Ha, a favágó zöldpárti, akkor vagy éhen hal, vagy elmegy kertésznek. Ha nekem kell választani, köztem és valaki között szinte mindig magamra szavazok. (Kivéve a szex). A csúf lánnyal kapcsolatban annyit, hogy a gyenge embernek van szüksége erős Istenre. Tamás | |
| |
