vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ha írok..

Szerző: idegenDátum: 2009. október 27. 19:24

Műfaj: VersCimkék: csak elmélkedés

Ha írok, az mindig a csend hangja.
Akkor tudom csak szavakba
foglalni a gondolatot,
amikor elhagyott,
magányos szirten üldögélek,
onnan látszik tisztán az égnek
ezernyi apró csillaga.
Megannyi tündér lábnyoma,
akik a tejút kövére léptek,
s leszűrődik a nevetésnek
néhány foszlánya is a földre.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. idegen   (#14018)

2009. október 29. 13:32

"Megihletetted.." Engem is néha elfog a vágy, hogy az életet, mint kinőtt ruhát magam mögött hagyjam, szárnyaljak a magasban vissza se nézve tűnjek el a fénybe.

Válasz Liz hozzászólására (#13982).

 

2. Árvai Emil   (#13956)

2009. október 28. 19:19

KÖLTŐ: Játszik a szavakkal életre-halálra... Gubózik magába... Míg testet ölt egy megfogant gondolat, új verset vajúdva világra!

 

3. Árvai Emil   (#13955)

2009. október 28. 19:18

Tetszik. (Megj.: én is csak csendben tudok költeni, mert először nekem kell hallani a születendőt, mint egy magzat szívhangját...) Üdv.: Á.E.