Hajnalon
Dátum: 2008. december 05. 01:59Műfaj: VersCimkék: vers, versek, fantasy, groteszk, humor |  |
Hajnalon
Alszik a csend kint egy fekete sarokban,
ottfelejtett zászló leng elhagyatottan.
Esti nyári szellő suhan a fák lombján,
a holdas égen seprűn repül egy boszorkány.
Csillagok nézik csak magasból csendesen,
fejét leszálláskor beüti rendesen.
- Csillogó csillagok, apró kis csillagok,
mért itten keringtek előttem, hol vagyok?
A seprű kettétört egy sötétlő sziklán,
a boszi már mindent lát, csak triplán.
Lassan hajnalodik a keleti égen,
szalad a vasorrú a fák között serényen.
Rohan, szalad, fut, de elkésett már,
mert keleten felfénylik a napsugár.
- Ó, pusztult volna meg az átkozott,
amikor engem elátkozott!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
