Ha majd egyszer

Szerző: faryanDátum: 2008. augusztus 27. 16:34

Egyszer majd, mikor reszkető kézzel fogom már a kezedet,

Mikor a fákról már hullanak a fáradt, elsárgult levelek..

Mikor már reszkető kezed simogatja őszülő fejemet..

Mikor már nem marad számunkra más, csak az emlékezet.

Akkor fogod érezni.. hűen kisérem léptedet.

Mikor fáradt kezem kezedbe temeted..

Mikor ráncos kezeddel átöleled elfáradt testemet,

Mikor nem lesz senki, ki azt mondja..Mami.. Imádom főztödet..

akkor én ott leszek teveled..

És csak egy csendes csillogó könnycseppel köszönöm majd meg neked..

Te ott voltál.. fogtad a kezemet..Te voltál.. ki megértette gyenge érzékeny szívemet.

Csak egy csendes csillogó könnycseppel köszönöm meg neked..

Boldoggá tetted az életet, mert szívem tenéked született.

/faryan/

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. faryan (#3098)	2008. augusztus 28. 17:12
Sajnálom, ha bármi hasonlóság is van más verssel, hidd el... ez valóban a sajátom a saját érzéseimet írtam le. Viszont szivesen olvasnám azt a verset amelyikre gondoltatok.
Válasz Szat hozzászólására (#3063).

2. Sonkoly Éva (#3083)	2008. augusztus 28. 13:44
Ady E. csodálatos költő volt. Régen nyugszik békében...


3. Szat (#3063)	2008. augusztus 28. 09:46
Vigyázz, mert plagizálsz!!!!