HANGVERSENYEN

Szerző: Kemenes KálmánDátum: 2008. augusztus 10. 00:32

Műfaj: VersCimkék: versek, érzés, lélek, szeretet, vágy, zene

/Saint Saëns: III. szimfónia (orgona)/

Hangversenyen voltam, s oly egyedül.
-Hiányoztál, hát megálmodtalak. –
Miközben felhagyott az emberi moraj,
s zenét teremtett fönt a dirigens,
kiszálltál lelkemből, mellém simulva.
Kezed kezemben tartottam vadul,
és belénk olvadt a drága muzsika.
Eggyé lettünk! Az édes borzadály
idegvégeimmel bőröm feszítette,
Majd mámor rezgett finoman tovább
Összekulcsolt, vágyó kezeinkben.

Csak bámultuk a Mester palettáját;
Mily csodát alkothat emberész,
Megérzi -, tudja: mi a sok, mennyi szín kevés.

A gyönyörtől nemes emberillat
Harmatozott testedből felém, -
Összetapadt tenyerünkből kiszállt a gondolat,
S könnyeink összecsurrantak,
Miközben nimfát csábító faunsípok
Reánk varázsolták a mosolyt.

Nem voltam egyedül!
Mellém simultál szeretve, vágyva…
S csak a dübörgő üstdobok,
S az istenorgonája rázott fel hatalmas hangján
- intve -:
ne álmodozz!
*
Feleségem betegsége miatt egyedül voltam a hangversenyen. Más papír nem lévén kéznél…a Zeneakadémia műsorfüzetébe írtam.