vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket Hasadás
Ma reggel láttam meg Őt. A buszmegállóban állt, várta a járatát, épp munkába indult. Volt még 10 perc indulásig, így nekem is időm, hogy közelebbről felmérjem.
Egyértelműen csinos, nőies alakja volt. A húszas éveinek elején járhatott, bár valamelyest érettebbnek tűnt. Fehér inget viselt, visszatűrte annak ujját a szövetkabátja külső részére, a gallért is felhajtotta egy kissé, épphogy eltakarva a nyakát. Egyszerű farmer volt rajta, lapos sarkú, divatos cipővel. Sallangoktól mentes, nem kihívó stílusa tette őt különlegessé.
Vállán egy kisebb táskát hordott, benne a mindennapok elengedhetetlen kellékeivel.
Épp nagy igyekezettel keresett benne valamit, miközben az mp3 lejátszójának zsinórjával bajlódott, igyekezett kiszabadulni annak fogságából, aminek az lett a vége, hogy a táska a földre hullott, és kiborult a tartalma. Neszesszer, papírzsebkendő, irattartó és pénztárca. Mindenféle zavarodottság és pironkodás nélkül lehajolt, összeszedte a dolgait.
Ez után előhalászott egy fém cigarettatárcát, meg egy Zippo öngyújtót, és lassan, nem elsietve a mozdulatokat, rágyújtott. Az első szippantásnál behunyta a szemét, a lejátszóján odébb léptette a zeneszámot, majd nem sokkal utána újra a világra irányította a figyelmét.
Ekkor láttam meg az arcát. Finom, mégis határozott arcél, kellemesen visszafogott smink. Sötétbarna haja a szemébe hullott, laza mozdulattal elsimította, és így láthatóvá vált a tekintete. Mandulavágású, kék szempár, amely élénkséget kölcsönzött az arcának. Szép volt.
Láttam, hogy a mellette elhaladó férfiak hasonlóképpen gondolják, és lopva feléje pillantanak. Éreztem rajta, hogy mindennek tudatában van ugyan, de nem törődik vele, nem illegeti magát, hogy felkeltse az érdeklődésüket.
Más kötötte le a figyelmét.
Az eget nézte. Borús volt, itt-ott néhány apró felhőfoszlány tarkította, a Nap is készült előbújni a Szürke Tengerből, de még vívták a csatájukat, nem lehetett tudni, hogy melyikük kerekedik majd felül...
Ott állt, és felfelé irányította a tekintetét. Nem törődött az őt körbevevő, fizikai léttel. Máshol járt, a saját világában merült el. Figyelte, ahogy a kifújt cigarettafüst egy pillanatra megáll a levegőben, majd hirtelen tovaszáll.
Kíváncsi voltam, vajon mire gondolhat. A szemei ragadták meg a figyelmemet. Bár tekintete élénk volt, a fiatalos csillogás elveszett, és fásultságot olvastam ki belőle. A lélek elfáradását tükrözte, a lendület hiányát, melynek tűzként kellett volna lobognia Benne, hisz még oly fiatal! De a tüzet nem találtam, épp csak parázslott a még megmaradt helye.
Csinos, fiatal nő, és mégis egyfajta lemondást sugárzott a lénye. Vajon mi vitte rá, hogy feladja? Mi történhetett, ami erre késztette? Csak állt a megállóban, nézett felfelé, és elmerült egy, a mindennapoktól teljesen független életben.
El szerettem volna mondani neki, hogy ne adja fel. Hogy hallja meg a hangokat, amelyek őbelőle fakadnak, és segítségért kiáltanak. Erősnek, határozottnak tűnt, de éreztem rajta, hogy ez csak burok, amit Ő maga szőtt a saját lénye köré. És tudtam, a burok hamarosan megfojtja, ha nem fogad el segítséget.
Talán úgy véli, nincs szüksége féltő kezekre, kik segítenek neki felállni. Talán nem is sejti, hogy épp elesni készül. De karakán kisugárzása mégis azt sugallta, tudatában van mindennek, és a maga módján oldja meg a gondjait. Hogy ez helyes döntés-e, nem tudom.
Bízom benne, hogy sikerül neki, és visszanyeri lelkének elvesztett darabkáit.
Hogy újra megtanul Bízni és Hinni.
Még olyan fiatal vagy, kérlek, maradj színes, ne engedj a szürkeség egyszerű ígéreteinek!
Hirtelen visszazökkent a valóságba. Sietős léptekkel indult a busz irányába, amely épp akkor érkezett meg. Észre sem vettük, csak amikor elkezdett jelezni, hogy záródnak az ajtók. Cigarettáját eloltotta, majd fellépett a járműre, kényelmesen elhelyezkedett állva, a panorámás ablak mellett. Egy darabig figyelte a vele együtt utazókat, majd elmosolyodott, ismét tekert egyet lejátszóján, és kinézett, újra a horizonton túlra.
Ugyanazt nézte, amit én, ugyanazt érezte, amit én,és ugyanazt hallgatta, amit én...és mégsem ugyanazt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
