Hatalmi harcok a párkapcsolatokban
Dátum: 2008. április 28. 09:40Műfaj: EgyébCimkék: férfi, társadalom, szerelem, gondolat, filozófia, elmélkedés, párkapcsolat |  |
Ami pedig a kapcsolatainkat illeti, ott annyit követelünk, hogy szinte lehetetlenné tesszük az egészet. Amikor [...] mindkettő azt várja el a másiktól, hogy [...] mindig, minden tekintetben álljon rendelkezésére, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik a két ego harca.
"Ami pedig a kapcsolatainkat illeti, ott annyit követelünk, hogy szinte lehetetlenné tesszük az egészet. Amikor mindkét fél túl sokat követel a másiktól, amikor mindkettő azt várja el a másiktól, hogy az ő világában éljen, és mindig, minden tekintetben álljon rendelkezésére, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik a két ego harca.
Szíven ütött, amit mondott. Legutóbbi két kapcsolatom valóban hatalmi harccá silányult. Mindkét esetben az életrendünk ütközött egymással. Túl gyors volt a tempó. Nem maradt elég időnk, hogy összehangoljuk az elképzeléseinket arról, mit csináljunk, hová menjünk, milyen célt tűzzünk ki. A végén a kérdés, hogy ki legyen az irányító, ki határozza meg a napirendet, leküzdhetetlen nehézséggé vált."
A fenti idézet James Redfield tollából való, a "Mennyei prófécia" című világsikerü bestsellerjéből. Tulajdonképp elég is lenne a sorokat párszor végigolvasni, hogy megértsük a lényegét, de lehet, hogy további boncolgatást igényel a téma, hiszen a rendkívül magas válási statisztikák és az egyedülállók számának rohamos növekedése azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok (és főként a társas kapcsolatok) az élet legnehezebb területei közé tartoznak, noha a reklámok és a szórakoztatóipar könnyűnek és játékosnak mutatja be.
Ha valaki ma körbenéz az ismerősei között, akkor észreveheti, hogy a legtöbbüknek nincs tartós kapcsolata és szinte rikaság számba megy, ha két ember kapcsolata megéri a második (ne adj' Isten a harmadik) évfordulót.
Kevés olyan ember él, aki ne vágyna egy rendezett érzelmi életet adó párkapcsolatra, sőt egyesek már túlzottan is. Tudvalevő, hogy sok ember kapcsolatfüggő és nem bírja ki sokáig egyedül s ennek folyományaként számos kapcsolatot alakít ki élete során, hiszen kergeti a szerelem és a valakihez tartozás érzését.
Egyes vélemények szerint a szerelem egyik létfenntartó tényezője furcsamód a bizonytalanság, hogy időről-időre megküzdünk a másikért. Ahogy a korral egyre több tapasztalatot szerzünk úgy válik egyre komolyabbá és meghatározottabbá, hogy milyen kapcsolatra is vágyunk. A tini-kapcsolatok jobbára nélkülöznek bármiféle célszerűséget és tipikusan az egymás társaságát keresik, eljárnak szórakozni, együtt vannak, hiszen életük viszonylag problémamentes, amikor a szerelem kitöltheti szinten minden idejüket. De ahogy idősödünk egyre inkább mást várunk el a kapcsolatainktól és körülbelül 23-25 éves kortól (vagy később) válik fontossá a közös jövőbeli élet iránti vágy. Szándékaink komolyabbá válnak és amint kiléptünk a való életbe, saját lábra állunk, előbb-utóbb aszerint kezdünk párt keresni, hogy mennyire illik össze a mi jövőtervünk a másikéval.
De ahhoz, hogy valóban kiderüljön, hogy ki milyen úton jár és ezek az utak milyen mértékben közösek idő kell. És pont ez a tényező az, amit valami miatt megtagadunk magunktól vagy sűrgetni akarjuk. Márpedig alaposan meg kell ismerni a másikat ehhez, sőt ami ugyanennyire fontos - vagy talán még fontosabb is -, az nem más, mint önmagunk megismerése a kapcsolatainkon keresztül.
Ahogy a szerző is erre helyezte a hangsúlyt, miszerint a tartós kapcsolatok egyik akadálya nem más, mint a saját erőszakosságunk, ami miatt gyakorlatilag a kapcsolatok "hatalmi harcokká silányulnak". Ennek oka talán az életünk során fokozatosan belénk nevelt versengés lehet, ami a szerelmi életünkre is alaposan rá nyomja a bélyegét. Ebből adódóan nem társként kezdjük kezelni a párunkat, hanem sokkal inkább egyfajta beosztottként, akinek az a feladata, hogy segítse az életünket. Márpedig társról semmi esetre sem beszélhetünk, ha a döntéseket saját privilégiumként tartjuk számon, és nem közös döntésekről van szó.
Önfejlődésünk miatt fontos, hogy hajlandóak legyünk kompromisszumokat kötni, de vigyázat! A kompromisszum soha nem szabad, hogy megalkuvás legyen, legalábbis hosszú távon és rendszeresen nem.
Stabilizálni kell kapcsolatainkat egyrészt azzal, hogy saját erőnkre számítunk és nem kizárólag a másiktól várunk el mindent. Másrészt a folyamatos kommunikációval meg kell oldani, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a problémáknak és ne rekedjünk meg a hatalmi harcok szintjén, amikor uralkodni akarunk a másik felett. Ehelyett törekedni kell a kiteljesedésre, amikor két szuvenír személyből egy szuperszemély lesz: két egó egyesüléséből egy felsőbb rendű szuperegó születik.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
