HAZÁM, TE SZÉP VILÁG
Dátum: 2009. október 07. 01:11Műfaj: VersCimkék: szeretet, haza |  |
Hazám, te szép világ, engem nevelt kenyered,
Hazám, imádlak én, mint apám tenyerét,
erősnek mért nevelsz, még most is? Kezed elvert.
Mégis szeretlek úgy, mint az árva, ki félt.
Búsan vallom, puhány és tékozló vagyok, mert
amit adtál, ma nincs, elherdáltam mindent.
Boldog aki szeret, megőriz és becézget,
jövőt lát benned és bizakodva megáld,
boldog aki imád, szíve dobban te érted.
Bár adhatnám neked éltemet, legalább
itt hagynám talán lelkem is, a mihasznát,
de ha nem kell, ne szórj, mint férgest, el ne dobálj!
Hazám, te szép világ, ha szalma közt is élek
hűen szeretve most, rólad áradozom.
Van kályhám, ó van egyéb is, nem fázom, beszélek
nagy múltadról sokat, dicsekszem s letagadom,
hogy lett volna legyőző, aki lebírt volna,
lett volna oly dicső, ki előtted nem hajlongna?
Hogyha majd, nem élek, bánat visz el te érted,
könnyes szívem amott lenn, a föld alatt zokog,
nem lesz nyugton tudom, hogy ott is érted kesereg,
vajúdva majd kiküld egy nagy vihart, s forrong..
Hogy békédet soha senki el ne vehesse,
de ha meri, kezét a sors tőből lemesse.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Hazám, te szép világ, engem nevelt kenyered,
Hazám, imádlak én, mint apám tenyerét,
erősnek mért nevelsz, még most is? Kezed elvert.
Mégis szeretlek úgy, mint az árva, ki félt.
Búsan vallom, puhány és tékozló vagyok, mert
amit adtál, ma nincs, elherdáltam mindent.
Boldog aki szeret, megőriz és becézget,
jövőt lát benned és bizakodva megáld,
boldog aki imád, szíve dobban te érted.
Bár adhatnám neked éltemet, legalább
itt hagynám talán lelkem is, a mihasznát,
de ha nem kell, ne szórj, mint férgest, el ne dobálj!
Hazám, te szép világ, ha szalma közt is élek
hűen szeretve most, rólad áradozom.
Van kályhám, ó van egyéb is, nem fázom, beszélek
nagy múltadról sokat, dicsekszem s letagadom,
hogy lett volna legyőző, aki lebírt volna,
lett volna oly dicső, ki előtted nem hajlongna?
Hogyha majd, nem élek, bánat visz el te érted,
könnyes szívem amott lenn, a föld alatt zokog,
nem lesz nyugton tudom, hogy ott is érted kesereg,
vajúdva majd kiküld egy nagy vihart, s forrong..
Hogy békédet soha senki el ne vehesse,
de ha meri, kezét a sors tőből lemesse.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#13323) | 2009. október 11. 07:49 |
Tettszik! Üdv,Rézi. | |
| |
2. Györgyi (#13312) | 2009. október 10. 13:35 |
Nagyon szép verset hoztál, Hazaszeretetről árulkodó soraid mélyen megérintettek. Gratulálok. :-) | |
| |
