Hiánytalanul

Szerző: persecutedDátum: 2008. július 29. 15:20

Műfaj: VersCimkék: abszurd

Holdkóros, aki elindul, mit sem remélve
Semmiből a semmibe, semmit nem értve
soha sehova haza, haza se, semmi nesz
semmi morajlás, mi átszűrődve sejtetné
vele, hogy van, vagy nincs, hisz nincs
egy út előtte, se szem, se kéz, se láb, se
fül, semmi vektor, amiből tájékozódva
gyaníthatná, hogy van-e, nincs-e Odaát
Csak a sehova sem, nem számít semmi
se a hiány, az sem ott, vagy éppen itt
majdnem éppen csak, mégsem lazítva
semmi kötésen, közelítő menetelésben
csak rávetítve az akaratlan kutatásban
pótolhatatlan pótlásban, nincsen igék
között, jelzők nélküli megnevezhetetlen
váladékok (savo, nyál, vér, könny...)
kontúrtalan árnyak metszéspontjain
semmi adok-kapok, pofon, bevérzés
sebek se fájdalom sehonnan sehova
soha nincsen időben, tehát semmikor
csak a menet, a menetelés semmiből
sehova se, sem szemafor, semmi tiltás
sem a te, sem az én, sem a mi, nem
számít, hisz nincs választás, se lazítás