hív a végtelen
Dátum: 2008. december 16. 18:03Műfaj: VersCimkék: lonka, boldogtalanság |  |
hív a végtelen
tudom,valaha
lebontom vitorlám.
szívem fekete
rózsaszirmait
utam során
elszórom
s a kikötőben
ott vár vki rám.
szenvedlyes csókok
dallama hallatszik
szívem heves zokogása helyett.
maró könnyeim helyén
a boldogságnak
aranyló tüze ég majd,
s lángol elibém
a holnap.
elfelejtem a
sok majdnem-csókot
S a sok
majdnem-éjszakát
tündérekkel álmodom
lelkem szörnyetegi helyett,
s nem hallom többé
szívem jajját.
szárazföldön járok
s elfeledem
a sok vihart a tengeren
szétszakadt vitorlám
befoltozom
bár tengerre többé
nem eresztem.
túl szép ez jövőképnek
s én a csodákban nem hiszek,
álmodj hát, tündérleány,
neked adom a végtelent.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Artsard (#6968) | 2009. január 05. 01:24 |
Én sem hiszek a csodában, de ez kezd az lenni és pont. | |
| |
