Hófehér mirtuszom dobom

Szerző: persecutedDátum: 2008. július 29. 15:13

Műfaj: VersCimkék: világének

Mint jámbor eb, akinek tomporában
veszett róka hagyta zápfogát, s lesz
idegenné zavart szemében az egész
elvesztett világ,
dühödt kiáltás szorongat néha
legbelül, míg kint túláradt mosoly
szegletében varangyos béka ül...
És kimondanám, úgy szaggat benn,
annyira éget, hogy

Csesszétek meg, csesszétek meg
ezt a cseppfolyós, túlcsordult
hiteltelenné elszabott emberséget!

Mint tágra nyílt szívű, ártatlan
első áldozó, talpig fehérben állok
itt, nyelvem hegyén fennakad a szó
És kimondanám, de az oldalam
feszítik kitámasztott, éles kések

Csesszétek meg, csesszétek meg
azt a faragott oltárt, mi a gyűlölség
fegyverét rajzolta elétek!

Mint útszéli cafka, ki viszi a balhét
az árulások mögött, mindenki vesz
és mindenki árul, döntést hozva
kiárusított élet-sorsok fölött
És kioldanám és kimondanám: Itt
van hófehér mirtuszom, vigyétek!

Csesszétek meg, csesszétek meg
ezt az átkozott hűséget, mi
hazudni késztet!