Hőség

Szerző: RéziDátum: 2011. május 04. 15:56

Műfaj: VersCimkék: átkarol, hőség

Lassan hámozd le ruhád
legyen hosszú a pillanat,
csodáljam vállad vonalát
s lágy, asszonyos derekad.

Tűsarkúdat hagyd nekem,
kezembe fogom lábacskád,
csókjaim közepette leveszem,
s bokádon araszol a szám.

Izzasz,de kalapod hagyhatod,
öltöztet s egyben az éked,
dobolóm ritmusa szaggatott,
s tantaloszi kínokkal égek.

Takarjon minket a félhomály,
a lámpát kapcsold le kérlek,
siklik testeden a holdsugár
buja táncodat vágyón nézem.

Csípőd ringasd ó nekem
testeddel szólj hozzám,
a látvány székhez szegez
bájod perzseli retinám,

Kristály csepped fakad,
s íves nyakadon vándorol,
melleidnél útja szakad,
s a hőség engem átkarol.

Értelmet adsz az életemnek,
vacog lelkem s porcikám,
asszonyt így nem szerettek,
beléd omlok s te énreám.

Rézi

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Jocc36 (#23687)	2011. május 12. 13:22
hódolatom a hölgyeknek ... ez az első gondolt amit remek versed sugallt nagyon szépen és jól le írtad . gratulálok hozzá és kívánok még nagyon sok efféle tapasztalatot


2. Magdileona (#23672)	2011. május 07. 11:46
Sejtelmes, hangulatos, erotikus-szerelmes vers. Gratulálok! Magdi


3. Sonkoly Éva (#23669)	2011. május 06. 15:47
Kedves Rézi! Szépen felépített vágy vers... Tetszett!