Hova rejtselek?

Szerző: ZafírDátum: 2009. április 20. 23:31

Műfaj: VersCimkék: erotika

Hova rejtselek?

Izzó vágyak hemperegnek,
Duplaszéles ágyad lepedőjén,
Felforrott hangulatban,
Táncot lejt a kezed a testemen,
S gyöngyözve gurulnak le gerinceden,
A kristálytiszta izzadságcseppek.
Ha most kitekintesz az ablakon,
Láthatod a szemérmes szüzet,
Hogyan hull félénken a hold világa,
Hogyan kap erőre a testednek vágya.
Illatok varásza kering a szobába,
A csendes félhomályban,
Az éhes csillagok,
Árnyék rózsákat csókolnak a fal homlokára,
És nyikorgó ágyunk zakatolva suttogja néked,
Tudj zokogni húsvér testemért,
Tudj ígérni e rögtönzött szerelemért,
A megbomlott, szánalmas láncokért.
Hova rejtselek az éjszaka múló percei elől,
Hova menekítselek a hajnal égető sugarai elől?
Vad, szenvedélytől részegült tested,
Őrült szeretője lett most a testemnek,
Játékból ellöknélek, menj az éjszakába,
Csókold a szemközti tűzfalra a vágyad.
Holnap mindenki olvassa gyászunkat,
- Nem létező nászi ágyunkat!
De löknek tagjaim, és karodba kísérnek,
Odataszít minden vágyam,
Minden egyes lélegzetem,
Lihegve vonagló testem,
Hozzád vonszolnak,
A vágyakkal telt pillanatok,
Amelyek eddig nem teljesültek be.
Lágy csókok, édes ölelések milliója közt,
Néha magányosságra kárhoztatlak,
Hogy ajkaid a tüzes csókok istenévé váljanak.
Áldva, csüggve ajkadon,
Új játékokon gondolkodom.
Tisztító, éhes kacagásom megfeszítette
Minden mozdulatod,
Megfojtottam benned,
A férfiból kiszakadt gondolatod.
Kedvem lágyan bomlik,
S téged akarlak,
Suhanva, hosszan, rémálmokat tiporva.
Mégis elhagysz,
A bánatnak adod tested,
Ahelyett, hogy hagynánk
Kalandozni nyelvünket.
Ölelni vágysz, s az éjszakába tántorogsz,
Jöjj vissza hozzám,
Mutatok neked egy közös holnapot.
Miért csillagokkal etetnéd éhedet,
Amikor testem minden érintésedre
Meg-megremeg.
Emlékezz a testünkre, amely járt, megállt,
A közös mozdulásra, élvezd a dinamikát.
Hova rejtselek, forró sóhajok és sikolyoknál,
Hova rejtselek szerelmes éjszakán,
Mikor szíved szívembe újabb szenvedélyt márt.