Íme jött a reggel.
Ágyam gyűrött fodraiból kikeltem.
A teám édes, de a csókod még olyanabb.
Fázom én még ebben a melegben is,
ha hajad hírét vélem látni a lepedőn.
Nászunk emléke megreszket,
Gyöngyöt gyújt szememben.
Hullócsillag a hajnalon
- Kívánjunk boldogságot, reményt!
Szent eskűvel fogadjuk az ősz közeledtével:
A láng örök, megtart, véd.
S mikor újra halkan kopogsz,
A kis menedékhely összetart,
De nem csak az, nézd:
A világ vár, a békés.
Óceánt szelő karjaink bizzák a fénylő partot,
S ha repülünk, szárnyaink valódiak.
Elvezetnek a bűvös szigetre, hol nektár terem,
Ahol végre megpihenünk s a törzs befogad.