Író
Dátum: 2009. április 25. 12:26Műfaj: NovellaCimkék: este |  |
Késve érkeztem a pincés helységbe. Átpásztáztam a terepet, de sehol sem találtam az emberem. Leültem az egyik kanapéra. Kértem egy fröccsöt és vártam.
Késve érkeztem a pincés helységbe. Átpásztáztam a terepet, de sehol sem találtam az emberem. Leültem az egyik kanapéra. Kértem egy fröccsöt és vártam. A homályban arra lettem figyelmes, a velem szemben lévő tükörből, hogy egy srác a könyvemet olvassa. Nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel. Hülyén venné ki magát, ha odamennék, és azt mondanám: Hello! Tudod, hogy Engem olvasol?!??! Ha itt lenne John, tuti, a srác elé állítanám, hogy kérdezze meg, mi a véleménye. Bár erre Bukowski pajtás azt mondaná, hogy ne érdekel jenek Téged az olvasók, a szerkesztők megjegyzései, a végső ítéletet úgy is TE magad fogod kimondani írásod felett! Ezzel mélységesen egyet is értek. De néha kell a visszacsatolás. Bár ez a figura elég ellenségesnek néz ki, lehet nem is jó fej.?. Szőke, kékszemű, olyan svéd típus. Azok elég ridegek. De mégsem tudtam levenni róla a tekintetem. Keresztbe tett lábbal és komor arccal mélyedt soraim közé. Próbáltam kifürkészni a gondolatait, de semmi. Csak sejtettem, hogy tetszik Neki az, amit lát. Gyorsan lapozta az oldalakat. Füstölhettek a soraim a kékség alatt. Elég zavaros volt a hely, a szemeim már könnyben áztak, de nem akartam hogy kikerüljön a látószögemből. Ha felállok, és kimegyek megnézni, hogy itt van-e már az a félnótás, (akivel mellesleg egy előadásra mentem volna, gyanítom ebből nem lesz ma már semmi) de mi van, ha ebben a két másodpercben emeli fel a tekintetét, és Én nem vagyok ott. Így inkább tűrtem a cigarettás levegőt. Fejemben egyre több és több kérdés kezdet el motoszkálni. Vajon Ő tudja, hogy Én ki vagyok? Hogy ki pakolta össze azokat mondatok? Honnan tudná. Miért is érdekelné ez? Vajon 50 év múlva is lesz valaki, aki Engem fog olvasni?! Vagy csak egy antikvárium poros polcán fogok árválkodni?! Mennyi kérdés és sehol semmi épkézláb válasz. Gyere már John, mert szétpattanok! Úgy látom a tükörből, hogy a Szédültet olvassa. Nem a legjobb művem. Korai. Elkapkodott. Fiatal. Semmi kiforrottság, játszi könnyedséggel dobáltam egymás mellé a szavakat. Ma már többet rágódom egy témán. Mikor úgy tűnik bevégeztetett, előveszem újra, és újra, egy kicsit igazítok itt, egy kicsit átpofozom amott és már sehol sincs az eredeti mondanivaló. Van így egyáltalán értelme?! Megöregedtem. Ááááá felesleges ezen agyalnom. Hol vagy már John?!! Az istenit! Ezt most direkt csinálod Velem?! Miért nem mondta le még a délután?! Miközben magamban pufogtam az olvasó srác lassan felállt. Izgatott lettem. Most hova megy? A barátnője érkezett. Hosszú fekete haja közül piros körök buggyantak elő, fekete naci és piros felső, amely kihangsúlyozta szép idomait, trendi csaj, hozzá képest a srác sehol sincs. Mennyivel jobban nézne ki mellettem. Egy elnyújtott üdvözlés után leültek, kivillantak a fehér fogsorok, majd a lány maga felé fordította a könyvemet. Érdeklődést véltem felfedezni az arcán. Na talán most…valami reakció… A fiú hátradőlt, köhögött egyet, unottan kezdte el mesélni (gondolom) a történetet, a lány kezdeti lelkesedése is alább hagyott. Ezen felhúztam magam. Le vagy Te szarva, John! Nem várok tovább. Hazamentem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28249) | 2013. október 04. 08:06 |
Jogos igény, hogy valamiféle visszajelzést kapjon egy írásmű. Ez a fajta érzés akkor jelenik meg, ha mégsem azt kapja, amit várt. Számtalan oka lehet ennek. Aki olvassa csak agyonütötte valamivel az idejét... Nem mélyedt el annyira benne, mint amikor azt te lepötyögted... A te érzéseid nem a másé, hanem a tieid. Nem keltette fel az érdeklődését, ahogyan te azt szeretted volna. Ezen nem érdemes kiakadni. A helyedben én arra törekednék, ha továbbra is ilyen ambícióim lennének, hogy azt az értékelést kapjam, amit érzek, hibátlan, tökéletes munkát produkáljak. Hibákkal teli írásmű nem kapja meg azt, amit szeretnénk. Ezt én már megtanultam. | |
| |
2. Hangok (#8833) | 2009. május 01. 21:12 |
Köszönöm-köszönöm-köszönöm...:D | |
| |
3. Major M. Gabriella (#8829) | 2009. május 01. 18:12 |
Nagyon nagyon NAGYON tetszik !!! Annyiszor elgondoltam már magamban ezt a szituációt! Gratulálok!!! :) | |
| |
4. Hangok (#8821) | 2009. május 01. 12:39 |
Köszönöm! :) | |
| |
5. Hangok (#8765) | 2009. április 28. 18:22 |
Jajjjjjj de jó a hasonlat!!! :) Magam sem tudtam volna szebben megfogalmazni!!!Köszi! | |
| |
