Jégtáncos
Dátum: 2008. március 25. 14:16Műfaj: NovellaCimkék: novella |  |
Lassú mozdulatokkal fűzi be a korcsolyáját. A puha bőr finoman símul lábfejére, vastag harisnyája apró ezüst szálakkal van átszőve. Ruhája falatnyi, meseszép kelme. A lenyugvó nap minden árnyalatában pompázik. Dús barna haja szoros kontyba fogva a feje búbján, benne egy szál virág Csodaszép a lány.
Lassú mozdulatokkal fűzi be a korcsolyáját. A puha bőr finoman símul lábfejére, vastag harisnyája apró ezüst szálakkal van átszőve. Ruhája falatnyi, meseszép kelme. A lenyugvó nap minden árnyalatában pompázik. Dús barna haja szoros kontyba fogva a feje búbján, benne egy szál virág.
Csodaszép a lány.
Hamarosan ő következik, vére gyorsabban áramlik ereiben, de még nem ideges. Kint a jégen még egy másik versenyző siklik, ámulatba ejtve a nézőközönséget.
Sokan vannak a lelátókon, morajlásuk a lány érzékeit borzolja.
Nem kezdő már. Gyakorlottan melegít be, várja, hogy sorra kerüljön.
Nem nézi a többieket. Nem irígykedik alakjukra, ruhájukra, felszerelésükre. Az őket követő sokaságra. Mindenkinek a maga jussa - gondolja. - Nekem ez jutott.
Sokat nevettek rajta a többiek. Gúnyolták, ugratták, de ő nem törődött velük. Csak a munkára koncentrált, mikor azok már hazamentek, ő még mindig a jégen volt. Hasogató izmokkal, sajgó csontokkal gyakorolta újra és újra a versenyszámot.
Nem evett, nem ivott, nem hallott mást csak a dallamot. Elfelejtette minden nyomorúságát. Úgy érezte ilyenkor, hogy hattyúvá válik, aki némán, fejedelmi keccsel siklik a vizen.
A jégpálya edzője ugyan nagy tehetségnek tartotta, de nem sok jövőt jósolt neki. Sűrűn mondogatta is az anyjának:
- Ez a sport túl felséges, egy ilyen egyszerű lánynak, asszonyom! - mondta egyszer - Ne is haragudjon meg érte, de ez nem a munkások sportja!
De a lány nem törődött vele. Délelőtt iskolába járt. Délután a jégen gyakorolt.
Mivel a csapatba nem vették fel, a pálya díjat fizetnie kellett. Ezért hajnalban a helyi szállodába járt át segíteni a szobalányoknak.
Tiz évesen kezdte, apjától kapott egy használt korcsolyát, amit valamelyik gazdag ház padlásáról guberált. De neki pont jó volt. Igaz kicsit nagy volt még, dehát kitömték papírral.
Azóta imádja a jeget. Apja sokszor átkozta is érte! Anyja pedig csak csendben mosolygott és szorgosan foltozta az elnyűtt korcsolyabőrt.
A lány egyre ügyesebb lett, s bár nem lehetett csapattag, az edző azért néha-néha adott neki egy-két tanácsot. Ő pedig megfogadta. És gyakorolt és gyakorolt inaszakadtáig.
A többiek gúnyolódása hajtotta, űzte, hogy a legjobb legyen.
És eljött a nap, amikor kihirdették az éves versenyt. A lányok az öltözőben mind izgatottan csicseregtek, arról hogy milyen kevés az a három hónap, hogy felkészüljenek.
Csak ő ült ott szomorúan. Íme itt a lehetőség, hogy az elmúlt négy év minden kínját kitáncolhassa magából. De nem indulhat. Nincs pénze se a nevezési díjra, sem a ruhára, sem egy új korcsolyára.
Arcán könnycseppekkel indult haza. Otthon aztán sem anyja kedves szavai, sem apja borgőzös üvöltözése sem húzta ki belőle mi bántja. Végül napokkal később anyjának csak elmesélte miért oly elkeseredett.
- Csak gyakorolj tovább, édesem! - mondta - Ne gondolj semmivel! A jó Isten megadja, ami kell, ha ő is úgy gondolja.
De a lány csak legyintett erre. Ugyan már!
Azért gyakorolt, s a szívének oly kedves dallamra napról napra gyönyörűbben táncolt.
Egy nap megjelent egy fiú a pályánál. Fent ült a legfelső sorban és csak nézte a lányt. Minden esésnél, amikor a lány a földhöz csapódott az ő arca is tükrözte fájdalmát.
A lány nem tudta ki ő. Nem látta mikor jött és nem látta mikor ment el, csak azt tudta, hogy minden nap ott van és nézi őt.
És nézte őt heteken át, de sosem szólította meg. Helyes fiú volt. Bár hozzá túl öreg. Lehetett vagy 18 éves.
És eljött a verseny előtti hét is, amikor az utolsó nevezést is le kellett adni. Csendesen ült otthon a vacsoránál, korán lefeküdt. Éjjel azután halk kopogást követően édesanyja lépett a szobájába. A lány alvást színlelt, nem volt kedve mesélni, sem hallgatni anyja hiú ábrándjait a versenyről.
Azért, amikor kiment kíváncsian felnézett. A sarokban, a kis asztalon egy barna csomag hevert, spárgával átkötve. Kibontotta hát és alig hitt a szemének. Egy csodás ruha hevert benne, egy pár vadonatúj korcsolya és egy kis boríték kíséretében.
A borítékban a nevezési díj volt, mellette levél:
"Édes kislányom, váltsd valóra az álmaid, úgy ahogyan én sosem tudtam! És bízz Istenben, hogy segít az utadon!"
- Köszönöm, mama!
Örömkönnyekkel a szemében aludt el. Másnap benevezett a versenyre és most itt van.
A hangosbemondóból immár másodjára az ő neve hallatszik. Mennie kell.
Keze jéghideg. Szíve kalapál. Mostmár tényleg fél. De elindul, a pálya szélén leveszi korcsolyáiról az élvédőt és kisiklik a jégre. Körös-körül fényárban úszik a csarnok. Előtte a hatalmas hófehér jégpálya. Mindenhonnan izgatott zsibongást hallani.
Ekkor elhalványulnak a fények, s felcsendül a jól ismert dallam. S ő megkezdi táncát, melyben minden fájdalma, boldogsága benne van. Lábai alatt a jég csikorog.
A csarnokban csak a zene szól, az emberek őt nézik, ahogy táncol.
Ő csak siklik, forog, pörög, arcára dermednek a könnycseppek. Ruháján csillannak a fények. Olyan, mint egy mesebeli tündér, aki épp haláltáncát járja.
Körülötte összemosódik a világ. Most boldog. Most megmutathatja mennyire fájt eddig az élete. S most itt lehet, valósággá álmodta-e percet.
S a tánc véget ér, a lány már nem fél. Lassan felerősödnek a fények, s valaki ütemesen tapsolni kezd. Majd egyre hangosabb a taps, s ő megkönnyebbülten siklik ki a pálya szélére.
Habkönnyűnek érzi magát. Nem vár győzelmet. Nem ezért jött. Csak táncolni akart.
Ám a zsűri pontoz, a közönség döbbent csendben figyeli, ahogy sorra mutatják fel mindannyian a legmagasabb pontszámot.
Ő nyert! Övé a diadal!
A lány mégsem ezzel törődik. A padon egy csokor rózsát figyel. Szemével keresi, vajon ki tehette oda. És hirtelen meglátja a fiút a pályáról, amint rá mosolyog.
A szívét elönti valami jóleső melegség. Íme hát itt a jövő. Megnyílt a kapu csak be kell lépni rajta. Az álom végre valósággá vált...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
