Jeremiás próféta mondja
Dátum: 2010. február 28. 16:43Műfaj: VersCimkék: isten, hit, fájdalom, magány |  |
Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan...
Úgy zokog valami bennem!
Előre siratom azt a vészt,
amit már érzek, és emészt;
mindentől elment a kedvem.
Nem érti senki a fájdalmam.
"Mindig lesz valahogy" - legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó szavam.
Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan...
...Jaj, milyen küldetéssel jöttem!...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
