Kedélyes népirtás
Dátum: 2008. március 22. 08:11Műfaj: EgyébCimkék: tankönyv, holocaust, hiba |  |
Magyarországon megszokott, hogy a reformőrületnek számos vámszedője akad, aki igen jelentős hasznot húz az örökös megújulásból. Már a könyv, az egykori jó barát lapjairól is a bornírt ostobaság vigyorog ránk.
Az egyik legkonzervatívabb tudomány, az évezredes hagyományokat őrző pedagógia az elmúlt dekádban folyamatos változtatásokon esett át Magyarországon. Akár baloldali, akár jobboldali politikai kurzus irányította az országot, sürgős dolgának érezte, hogy beleszóljon a „fejek programozásába”. A versenyszférában hovatovább divattá vált szidni a pedagógusokat a ténylegesen kivehető kéthónapos nyári szabadság, és ama hiedelem okán, hogy hetente „csupán” 22 órát dolgoznak, miközben a tanárok arcpirítóan alacsony béreket kapnak ma is, az intézményrendszer pedig a szemünk láttára megy tönkre. A közoktatást – sok más állami szolgáltatáshoz hasonlóan – az egyes pedagógusok szakmaszeretete és emberi kvalitása tartja szinte csak életben, de a sűrűsödő anomáliákat jól jelzik a híradásokban egyre többször megjelenő gyermek- és fiatalkorú bűnőzök.
Magyarországon megszokott, hogy a reformőrületnek számos vámszedője akad, aki igen jelentős hasznot húz az örökös megújulásból – elég, ha csak az úgynevezett szakértői tanulmányokra, vagy az informatikai fejlődést kísérő, kiválasztott kevesek zsebében landoló példátlan profitra gondolni. A rendszer vámszedői közé tartozik nyilván annak az általános iskolai tankönyvnek a szerzője, szerkesztője és lektora is, akik egységesen úgy gondolták, hogy az elmúlt század borzalmairól, ártatlanul meghurcolt millióiról szóló tényeket mosolygó fejekkel, a divatos smiley-val érdemes lábjegyzetelni. Lehet, örülnünk kellene: a Holocaust, Gulag és a „fasiszta kommunizmus” egyéb borzalmai kapcsán széplelkű szerzőnk nem apró virágocskákat, vagy szívecskés plüssmackót biggyesztett a lapszélre.
Osztom annak a szülőnek az aggodalmát, aki úgy látja, egyre kevesebb használható eszköze maradt arra, hogy szépreményű utódját többé-kevésbé megvédje az önsorsrontó magyar társadalom káros hatásaitól. Eljutottunk arra a szintre is, hogy már a könyv, az egykori jó barát lapjairól szintén a bornírt ostobaság vigyorog ránk.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
