Kedves Naplóm!
Dátum: 2008. március 22. 08:09Műfaj: ÉrdekességCimkék: virág, napló, jövő |  |
Ma nagyon fárasztó napom volt az iskolában. Tanító bácsival történelemórán a waterlooi csatát játszottuk el újra a virtuáliában. A kis Ludányi lett Napóleon, de én magam is a franciákat erősítettem. Majdnem nyertünk.
2025. május 2., péntek
Kedves Naplóm! Ma nagyon fárasztó napom volt az iskolában. Tanító bácsival történelemórán a waterlooi csatát játszottuk el újra a virtuáliában. A kis Ludányi lett Napóleon, de én magam is a franciákat erősítettem. Majdnem nyertünk, de sajnos a Ludányi rosszul mérte fel a porosz lovasság erejét, így végül alulmaradtunk a nagy csatában. Tanító bácsi a végén azt mondta, 35 évesekhez képest azért elég meggyőző teljesítményt nyújtottunk. Utána matematikaórán megoldottunk néhány nehezebb differenciálszámítást, aztán fizikából átismételtük Einstein relativitáselméletét. Bevallom neked, kedves Naplóm, hogy egy kicsit bosszantott még az órák után is, hogy nem tudtunk nyerni, mert persze az A-soknak sikerült győzelemre vinni a franciákat. Igaz, ott Csányi volt Napóleon, nem pedig a kis Ludányi.
A Ludányinak testvére van, az anyukája meg legalább 170-nek néz ki, pedig még csak 145. Már túl van két regeneráló műtéten, csak az a szerencséje, hogy állami alkalmazott és így elég jó egészségügyi biztosítása van. Anyukám mindig mondja, hogy a Ludányiéknak nagyon nehéz sora volt, mert még egy gyereket vállaltak az államilag támogatott egyke mellé, így semmilyen állami kedvezményt nem kaptak, és mindenért keményen meg kellett dolgozniuk. Az is igaz, hogy kevés olyan embert ismerek, aki még mindig együtt él az apukájával, ahogy ez a Ludányiéknál van. Én az apukámat nem is ismerem, elköltözött, amikor még kicsi voltam, egy másik nőhöz, állítólag őt 50 éves korában ismerte meg, de akkor nem lehettek egymáséi, és amikor anyuval már nem mentek jól a dolgok, elváltak, hogy megkereshesse megint ezt a másik nőt. De máshol sincs ez másként! Kicsit fárasztó is mindig megjegyezni, hogy kinek kell köszönni, ha jövök haza a gimnáziumból, és mit kell válaszolni, ha kérdezik, hogy még mindig jóban vagyok-e a fiával. Nem is mindig sikerül.
Viszont holnapután lesz Anyák Napja, és nekem még ki kell találnom, mit rendelek az interneten anyukámnak. Lehet, hogy venni kellene neki egy új oxigénsátrat, mert a mostani már elég rossz állapotban van, egy helyen ki is lyukadt. Az én anyukám amúgy a legszuperebb anyuka a világon, nagyon szép, és mindenki azt gondolja róla, hogy még nem múlt el száz, pedig már 135 éves. Vennék neki virágot is, de azt sajnos alig lehet kapni, és nekem az még nagyon drága. Mesélték, hogy egyszer kapott már anyukám igazi, élő virágot. Akkor, amikor én megszülettem, az ő anyukája vette neki. Nagyim is jól tartja magát, pedig már majdnem 200 éves. Igaz, néha elfelejti a dolgokat, de úgy megy fel a lépcsőn, mint egy 160 éves. Azt hiszem, sikerült ma észrevetetni magam Ilonával, kétszer is elgáncsoltam, és jól meghúztam matekóra alatt a haját. Ja, és a legfontosabb: a mai napon új tesitanárt kaptunk, mert a régi elment szülni. Sajnáltam, hogy elmegy, de hát 120 éves lett tavaly, itt volt már nagyon az ideje. Az új tanerő izmos, jól felépített ember. Azt mondta, nem muszáj magáznunk, hiszen most végzett az egyetemen: alig 60 éves.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
