vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Kegyetlen valód

Szerző: mona850812Dátum: 2008. március 29. 15:18 Műfaj: VersCimkék: halál

Kíváncsi lennék,hányszor hazudtál nekem kihasználva,

hogy naívan csüngtem minden egyes álnok szavadon!?

Hányszor kecsegtettél abban a tudatban,hogy minden ígéreted,

miszerint álmaim valóra válnak,üres hazugságok voltak?!

Hányszor használtad ki naív hitemet,mivel vakon követtelek,

s megcsalve,markodba nevetve csavartál ujjad köré,

s gonosz mosollyal arcodon,

mit akkor még jónak hittem játszottál velem,

ujjaddal mozgattál,mint élettelen mationett-bábot,

és gonosz,kegyetlen szíved akkor még sebezhető

szívemmel játszott.

Talán a halál kellett hozzá,hogy tisztán lássak

s meglássam valódi kiléted,

s lássam makulátlan külsőd alatt

valódi arcod,rothadó éned.

Talán az kellett hozzá és talán nem volt elég...

a halál közelsége még túl kevés

azóta megkeményedett szívemnek,

a puszta gondolat,közelség nem lehet elég...

De hogy túléljem e csalódást,ez égető hiányt,

hogy elfeledjem, hogy a halál míly édes és merész,

TE,az egész élet kevés!

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket