Keresd...

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. május 13. 06:07

Fiók alján, szekrény mögött,

Meg-megállva, két tett között,

Zsebeidben, asztal szélen,

Forró nyáron, hideg télen...

Elveszetted, s most keresed,

Rájöttél, hogy őt szereted?

Ha ez biztos, ne hagyd veszni,

Ne légy rest, hát megkeresni!

Legyen bárhol...világ végen,

Barlangban vagy fenn az égen:

Keresd meg és borulj elé

Fordítsd arcod a fény felé...

Lássa Isten könnyed folyni,

S nem is kell már semmit szólni!

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#25690)	2012. szeptember 25. 18:19
Ez a vers annyira szép, hogy megérdemelné, hogy azt az egy "t" betűt odapöttyentsd, ahol hiányzik. :-)


2. Ajándék (#23757)	2011. május 18. 08:51
"Rájöttél, hogy őt szereted? Ha ez biztos,..." Biztos? Biztos, hogy nem volt olyan fontos, ha bármi miatt eltudtad veszíteni. Sőt biztos hogy elvesztetted? Talán ott van az orrod előtt, csak nem veszed észre.


3. Herbák István András (#23749)	2011. május 17. 15:20
Azt mondják..."Egy álom az élet!" Ha belegondolunk...igaz lehet! Hát amit álmodunk, miért hagynánk elveszni...örökre?!!!
Válasz Ajándék hozzászólására (#23748).

4. Ajándék (#23748)	2011. május 17. 13:57
Megkeresni azt mi elveszett? Érdemes?