Kérész

Szerző: weeleeDátum: 2010. szeptember 27. 15:32

Műfaj: PrózaCimkék: kérész, szerelem

Sokszor érezzük azt, hogy eddigi életünkből elegünk van. Mit nem adnánk egy másik életért... ? Pedig minden életnek vannak nehéz, elviselhetetlen, unalmas szakaszai. S a szépség, boldogság, gyönyör, könnyedség, vidámság, mit látunk belőle, lehet csak egy pillanat, és ha látnánk a másik felét...

Iszapos védett lyukadban éltél eddig féregként. Gondosan szűrted a vizet, hogy meglegyen az életedhez szükséges eleség. Nem tudtad… nem tudhattad, hogy el fog jönni a nap, amikor ez már nem elég. Féreg mivoltod változik, fázni kezdtél. Az addig öntudatlan lárva önmagad, megformálta a benned lapuló csodát. Bár magad nem láthattad, érezni érezted, hogy mostantól más vagy. S mikor gubód elszabadult végre, mámorító, esztelen izgalom lett úrrá rajtad. Eddigi börtönöd repedt falai közül előmászva, zsibbadt tagjaid, megtölti az éltető vér. A szemedet, mely eddig értelmét nem nyerte el, most tágra nyitod. Kábultan tekintesz az új világra, mely számodra fényes, végtelen, meleg. Izgatottan mozdulsz… s ni… mi ez? Hátadon a szárnyad… s gondolod… ilyen van neked? Nincs kétség, hisz ha rebben, szélvihart kavar, a lelkedben. S szólnak többen: repülj… gyere közénk… táncolj velünk! Röppensz, fel közéjük, s keresel esztelen… hogy belehalhass, ha megtalál téged, a szerelem.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. weelee (#22146)	2010. október 07. 23:12
Köszönöm! Elfogyasztani? Kárászt... azt igen. :) Nekem egyáltalán nincs ilyen rossz véleményem a szerelemről. Én vágyom a szerelmet... csak sajnos ritka kincs a lelkemben.
Válasz Jones Brigitta hozzászólására (#22114).

2. Jones Brigitta (#22114)	2010. október 01. 17:11
Ügyes hasonlat, lendületes tálalás, de ételként nem fogyasztanám. A szerelem szerintem is kérészéletű luxus. Én inkább egy kifordított chokito-hoz hasonlítanám. Látszólag csupa édes karamell, de a mélye undorító kiábrándultság.