Keringő

Szerző: Major M. GabriellaDátum: 2009. január 07. 23:35

Műfaj: PrózaCimkék: élet, remény, reménytelenség, ború, bánat, álom, szerelem, szenvedés

Esténként, egyedül, magányosan, gondolataidba merülve, keringve, szállva és fázva álmaid messze kerülnek. Fájdalmaid szívedbe marnak, nyugtot nem hagyva az éjszakában.

Ágyban fekve, csendben, sötétben nézem a lehúzott redőnyön keresztül, ahogy mint megannyi kis csillag szűrődik át a kicsiny lyukakon a fény.
Hallgatom az utcáról beszűrődő fagyos neszeket.
Későre jár már, de az álom messze elkerül, mintha félnie kellene tőlem, pedig csak nekem kell félnem magamtól.
Néha magányos autó jár magányos utcán magában bolyongó.
Múltból előszökő emlék húz el becsukott szemem előtt.
Bánatos dallam játszik gitárján fejemben.
A múlt hangjegyei.
Múltam kér fel keringőre gondolataim báltermeiben.

Jeges szélben hervadt rózsakertek reszketnek a sötétben. Szirmok keringenek a rét felett.
Szobám mennyezetén árnyak táncolnak. Ide. Oda. Aztán elmúlnak, mint merengésemből a remények.
Hát ide jutottam gondolatom elszenvedett csendjében. Magányosan keresem társamat az éjben.
Látom, amint közeledik felém a szerelem tenyere. Nyújtózik, hogy elérjem, de messze kering távolban halk zenére. Elérhetetlen távolságban szalad szívem mély sivatagában, s mozgása egyre lassulóban.
Hajnali derengés beszűrődő színeit látom már. Kint keringőt jár a szél, s útjában elszáradt leveleket kapdos.
Társam lett a semmi, mely most is átölel rendületlen. Szobám kering mellettem, s keringővel köszönt felém az új nap, mely felkelőben köszönt rám szobám szürkeségében, hogy újra megtaláljam a fényt és felkérjem egy keringőre