Két sírfelirat

Szerző: László AttilaDátum: 2008. május 11. 15:31

Az örök szűzé

Tűrtem, vártam szorgosan órákon át,

kerestem, kutattam a rejtett pinát.

A céltévesztett ondóé

Az akrobatikai gerjedelem csúcspontján

élvezettől boldogan folytam le a falon,

könnyet nem ejtettek értem vödörszám,

csak nevettek, nevettek - de azt nagyon.

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. emillio (#21242)	2010. augusztus 03. 14:41
Ez igen! Merev könyök, - laza csukló! És boldog lehetsz, - mert sikerült összekenni valamit! Ez aztán a kielégülés! Legalább nem szedsz össze semmit, max. kiszőrösödik a tenyered! Az élet szép! De javaslom - egyszer próbáld nővel is! Cél - a cél fekete alsó széle, közepe! Hidd el - más érzés! Talán rá is szoksz! De ha nem akarod, - polírozgasd csak a kis bohócot, de ne légy rá büszke!