Két Úr Olgája.
Dátum: 2011. május 16. 13:51Műfaj: PrózaCimkék: féltékenység |  |
Olgát mindenki szerette a cégnél, a -gyönyörű magas fekete hajú, barna szemű- szépségből hiányzott, a felsőbbrendűség éreztetése. Mindenkihez volt egy kedves szava, vagy mosolya. Ha valaki valamilyen problémával kereste fel, addig nem nyugodott...
Olgát mindenki szerette a cégnél, a -gyönyörű magas fekete hajú, barna szemű- szépségből hiányzott, a felsőbbrendűség éreztetése. Mindenkihez volt egy kedves szava, vagy mosolya. Ha valaki valamilyen problémával kereste fel, addig nem nyugodott amíg, nem talált rá megoldást. Erre -beosztása folytán- talán neki nyílott a legnagyobb lehetősége: a Gazdasági Igazgató titkárnőjeként.
Az igazgatóval folytatott viszonyáról senki sem tudott, nagyon diszkréten viselkedtek, nem adtak okot a gyanakvásra. (Ezt Gizi nénitől tudom, aki takarítónői beosztásából kifolyólag, a cég teljes információs adatbázisát a fejében tartotta, naprakészen!)
A vészfellegek, az új Műszaki Igazgató megérkezésével kezdtek tornyosulni, Olga felett. Az új Főmérnökről, már bemutatkozása percében kiderült, Ő az a Szalay Pista, aki Olgival járt egy gimnáziumba, és az utolsó évben, együtt is! Amikor belépett Főnöke szobájába, azonnal felismerték egymást, Olgi képtelen volt megakadályozni, hogy Pista ne ölelhesse át, és ne csókolhassa meg, felkiáltva: Olcsikám, kicsi szívem, Te itt dolgozol?
A szituáció hatására, Főnöke elsápadt, de indulatait fékezve, köhécselni kezdett, felhívván magára az ölelkezők figyelmét. Olgi, és Pista szinte egyszerre szólalt meg: Egy osztályba jártunk, a gimiben!
A bemutatkozó látogatás igen rövid ideig tartott, Olga csak a párnázott ajtóig merte kísérni Pistát, és rettegve várta a retorziót. Legnagyobb meglepetésére, a Főnöke ott folytatta a munkát, ahol Pista belépésekor abbahagyták, a hangján azonban, némi neheztelést lehetett felfedezni. Akkor vált jogossá félelme, amikor a szokásos pénteki randevújukat meg sem említette. Olginak pedig, a büszkesége nem engedte, hogy szóba hozza, a találkát.
Amikor kilépett a Főnöki szobából, Pista még ott várta, és boldog mosollyal hízelgett: Olcsi, hogy te milyen gyönyörű vagy! Férjhez mentél? Nem! Hát ez nagyszerű, még nekem sincs feleségem! Folytathatnánk, ahol abbahagytuk! Olgika a szóözöntől elkábulva, csak nagy nehezen tudta elmondani, hogy ez a hely nem a legalkalmasabb a beszélgetésre, majd valamikor valahol leülnek és megbeszélik a dolgot. Pista megértette, hogy Olginak lehet valakije, és ezért zárkózik el kapcsolatuk felújításától, visszament az irodájába, munkatársaival megismerkedni.
A következő hét egymás kerülgetésével, kezdődött, és a Gazdasági Igazgató és a Főmérnök nyilvános ordítozásával fejeződött be. Olgát mindketten kerülték –a lehetőségekhez képest- viszont a két férfi, munkájuk kapcsán kénytelen volt egymással beszélni. Pista az elején nem értette, hogy miért oly ellenséges vele szemben a másik, nem sejtette, hogy Olgával kapcsolatban riválisának tekinti Őt kollégája, és ezért „tart be neki” ahol csak teheti.
Olga rémülten látta a két férfi torzsalkodását, és nem látott más lehetőséget, beadta felmondását, megromlott egészségére hivatkozva.(Mellékelve az orvosi igazolást súlyos depressziójáról)
Mi értetlenül álltunk az esettel szemben, nem tudhattuk, hogy ez a kedves lány nem akart két Úr szolgája lenni, és ezért választotta, ezt a számára legkedvezőtlenebb megoldást!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
