Kézen fogva
Dátum: 2008. április 19. 06:33Műfaj: PrózaCimkék: novella |  |
Egy pár sétál kézen fogva. A férfi úgy tíz évvel idősebb festett szőke párjánál. Két középkorú barátnő látja őket. Beszédbe elegyednek. Mi lehet a titkuk?
Két újdonsült középkorú barátnő kerekezik hazafelé. Egyszer csak az egyik elkiabálja magát: Ó éljen az ifjú pár! Látom, dúl a lamur! A másik elfordította fejét a kiáltásnak szánt irányba. S meglepetésére egy őszes hajú 50-es férfi és egy negyvenesnek tűnő festett szőke nőt lát bandukolni kézen fogva. Hogy hova azt nem tudta. Ám a látvány idillinek tűnik. Mivel, ritkán látni eme korosztályt, kézen fogva sétálni az utcán. Látja az arcukon, milyen kicsattanóan boldogok, s elképzeli, hogy milyen romantikusan szerelmesek lehetnek, még mindig egymásba. Kicsit irigykedik is, mert úgy érzi, neki ez már nem adatik meg, elvált nő létére. Igaz, pasi hiányban nem szenved. Ezért gondolja róluk, netán csak most kezdődhető szerelmi viszonyuk készteti e két különnemű embert, arra, hogy eme világnak megmutatják: igen ők még mindig éreznek szerelmet egymás iránt, amit ki is nyilvánítanak mindenki előtt. Holott e jelkép a fiatal szerelmesek kifejezője, hogy ők egymáshoz tartoznak testben és lélekben, habár nem mindig addig, míg a nagy harang el nem választja őket. Tűnődéséből kérdés formálódik agyában, ám, hogy melyik féltekéjéből pattan ki a kíváncsiság szikrája, nem tudja. Sejt valamit. Megkérte barátnőjét – akivel, mellesleg kertszomszédok- meséljen egy kicsit az általa ismert kézfogós párról. Érdekelné: mi lehet szeretet megnyilvánulásuk háttere.
A barátnő elkezd csevegni róluk. Tudod, ez a nő 16 éves volt, amikor megismerkedett ezzel a 26 éves érett férfinak mondható emberrel. A lány kezdett ki vele, vagy a férfi csábította a lányt? Ki tudja? A lényeg, hogy hamarosan gyermek is született. Ám úgy képzeld el, olyan hamar, hogy ismerkedésük után 9 hónappal érkezett is a baba. S ezért amilyen gyorsan csak lehetett, megrendezték az ilyenkor szokásos esküvőt, gondolván: nem kell apasági nyilatkozat. Mindenki ferde szemmel vette tudomásul, hogy a szépnek mondható, igaz már akkor teltkarcsú kamasz lány, hogyan is szerethetett bele, ebbe a nálánál 10 évvel idősebb férfiba, aki látásra nem mondható abszolúte sármosnak sem, mert olyan vastag diopriás szemüveget hordott a ferde orrán, mint a szódásüveg. Na de nem is ez a lényeg. Elfogadták az emberek, hogy ők egy pár. Otthon laktak a lány szüleinél, itt a városban. Aztán építkeztek egy közeli falúban. Had ne mondjam melyikben… A fészeképítés kettős volt, született még egy gyermek, és a ház is tető alatt állt, a falu utolsó utcájának végén, a nádastól nem messze. A fiatal asszonyka otthon végezte a házimunkát, az apuka dolgozott, éjjel, nappal, hogy tudják fizetni a hiteleket, és legyen mit enni. Na de egy 18 éves fiatal lányt hogyan is köthetné le a házimunka, meg a két gyermek. Főleg egész nap egyedül. Mit tehetett, ahogy ilyenkor szokás, szóba elegyedett a szomszéd kis asszonykával, aki csak pár évvel volt idősebb, de a gyermekeik egykorúak lévén jól eljátszadoztak egymással. Így jutott idő: kávézásra kártyázásra és egyebekre. A szomszédasszony férje éppen abban az időben lett munkanélküli, így sokat volt otthon és a kocsmában. Végül sokat settenkedett a fiatal szomszédasszonyka körül is. Lényeg a lényeg, egymásba habarodtak. Hogy hogyan azt csak ők tudják. Titkolták egymás iránti beteljesült vonzalmukat. Ám nem eléggé, mert az egész falu őket csámcsogta, persze ők, és az érintettek, mint mindig ilyenkor, semmit nem tudtak. Majd mindkét asszonyka áldott állapotba került. Volt is téma a faluban: majd olyan lesz a két gyermek, mint a „két Lotti”. Mindkettőnek lánya született, egyformák voltak, nem tagadás. S ez az idilli szerelmi háromszög még egy évig működött, mint a motolla művelték a titoknak hitt erotikát. Itt is látták őket, meg a másik nádasban is. Igen ám, de az asszonykát figyelmeztette a sógornője, rossz, vagy jó indulatból, az most mellékes. Elmondta neki, hogy az egész falu nem a kukoricán, hanem rajtuk csemegézik, és mi lesz, ha kiderül, és megtudja a férje, vagy a szeretője neje, aki egyben a barátnője is. Az asszonyka tagadta a tagadnivalót, de motoszkált benne valami kis szégyenérzet is. Ezért visszaköltöztek, vagyis inkább menekültek a falu szája elöl, a városba, a mamához. A felépített családi házat kénytelen eladták. A költözés után még tartottak egy előre megbeszélt búcsú éjszakát a titkosnak már nem mondható szerelmespár, mely kéj látható nyomott hagyott a nő nyakán. Hogy milyen szándékkal nem tudni, gyógyszereket vett be a nő, hogy véget vessen nem csak a szerelmi románcnak, hanem az életének is. Ám annyi élni akarás még maradt benne, hogy időben jelezze a bajt és beszállítsák a kórházba, megelőzve a tragédiát. Egy gyomormosást kapott, és a férj hozzájárulása után már otthon is volt. Állítólag, a férj nem veszekedett. Megértette, és kényszeredetten vette tudomásul, hogy felszarvazták. Ennek ellenére a férj mosott, főzött, takarított. Az asszonykája meg leste a bugyuta szappanoperákat a tévében, azaz, csak terpesztette egész nap a valagát, legalábbis ezt hallani, meg azt, hogy az asszonyka ahhoz is értett, mi végre és hogyan, hogy férjét megszabadította még az ebéd után járó szokásos sörétől, és a cigaretta szenvedélyétől is. Hogyan csinálta, nem tudható, habár sejthető. Na ennyi az ő történetük. És… -mondta befejezésül.
Mindezt hallva az új barátnő ennyit mondott: most már értem miért mondtad: éljen az ifjú pár, látom, dúl a lamúr! Hiszen te voltál a festett szőkének a szomszédasszonya, abban a faluban. Azt hiszed, nem tudtam?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
