Kilencvenkilenc

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 15. 12:33

Műfaj: VersCimkék: élet-száz-gondolat

Messze van minden régi érzés,
Eltávolodott tőlem mindaz,
Mi eddig életben tartott,
Olyan érzések hagytak magamra,
Amik a Mindent jelentették,
Egyedül, üresen lenézek ugyanarra a városra,
Ugyanonnan ahonnan régen,
Ránézek a kilencvenkilencnek tűnő háztetőre,
És kilencvenkilenc felhő tornyosul fejem felé,
Kilencvenkilencedjére ismétlem,
Hogy a holnap ne jöjjön többé,
A város moraja tompa neszként hat már csak rám,
A legfontosabb emberek
Akik sokáig nekem az életet jelentették
Most itt futkároznak valahol alattam,
Ahogy letekintek a város felé,
A kilencvenkilenc ház rejtekében sok ostoba lélek lapul,
-s ha csak az én agyamba születik meg-
Én akkor is felettük vagyok üresen és álmatlanul.
Kilencvenkilenc gondolat,
Mi szétrepeszti a lelkem,
Egyedül maradva,
Fáradtan már nincs erőm a következő utamra,
Egy dolog foglalkoztat,
Hogy most a mélybe vessem magam,
Bele a városba,
Hol az a sok ember nyüzsög,
Akik éltethettek volna,
De a többi kilencvennyolc gondolat szétrepeszti a testemet,
S száz felé szakadva már nincs értelme az életnek.