Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark
Dátum: 2008. április 19. 00:51Műfaj: SzakirodalomCimkék: paradicsom, szív, élet, megóvás, ismeretterjesztés, kultúra, veszprém, zoo, vadaspark, állat, állatkert, program, világ, veszélyeztetett |  |
Az állatkertek világszerte fontos, és egyre fontosabb szerepe az ismeretterjesztésen túl a védett, veszélyeztetett fajok megóvása, tenyésztése. Így van ez hazánk másodiknak létrejött Állatkertjében, a veszprémiben is.
Amikor a város terjeszkedni kezdett, a Veszprémi Fejes-völgyet kinevezték szeméttelepnek. Aztán végre megszületett a régen várt döntés: helyén felépítik hazánk második állatkertjét. Megmozdult az egész város, férfiak, nők, fiatalok és idősek, katonák, egyetemisták, sőt még gyerekek is érkeztek segíteni.
Szakmailag és állatok biztosításával a budapesti állatkert nyújtott támogatást. Öt havi kemény munka után, 1958 augusztus másodikán avatták a névadó Afrika-kutató és szakíró, Kittenberger Kálmán emlékére állított kopjafát, és Anghi Csaba, a budapesti állatkert akkori főigazgatója, özv.Kittenberger Kálmánné és Kasza László társaságában megnyitotta az új állatkertet, amely azóta a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevet viseli, és –különösen 2001-től kezdve – folyamatosan szépül.
Új kifutók és házak épülnek, több nemzetközi fajmegmentési programban vesznek részt, és korszerűsítik az állatok élettereit. A régi ketreceket tágas, igényes, a lehető leghűbben lakói természetes környzetét idéző kifutók és állatházak váltják fel. A rekonstrukciós program mérföldköve az új medvekifutó felépítése volt. A régi ketrecből darus kocsik segítségével költöztették az óriási kamcsatkai medvéket, új otthonukba, ahol sokáig ki sem merték dugni az orrukat a házukból. Csak hetek múlva merték birtokba venni új birodalmukat.
Rajtuk kívül számos érdekes állat él Veszprémben. Például szerválok, japán makákók, tarvarjak…. nemrégiben érkezett a hím mellé a nőstény ibériai farkas, és egy testvérpár, két ifjú puma hölgy. Sőt! Varik is élnek itt. A Veszprémi Állatkert az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) tagjaként részt vesz több fajmegmentési, tenyésztési programban. Minden egyes védendő fajnak vagy alfajnak van egy koordinátora, aki irányítja a tenyésztési munkát. Ő az, aki meghatározza, melyik állatkert melyik egyedet tartsa, megszabja, melyik egyedet lehet szaporítani magas genetikai értéke miatt, melyiket ne, majd rendezi a szaporulat elhelyezését. A programba belépni a koordinátoron keresztül lehet, aki, ha megbizonyosodott, hogy a jelentkező állatkert biztosítja a megfelelő tartási feltételeket, és kellő tapasztalata van a faj tartásában, elfogadja a jelentkezést. Ez történt a vörös varik esetében is, mikor a Veszprémi Állatkert jelentkezett a vari programra. Miután meggyőződött a kölni állatkert koordinátora, hogy jó helyre kerülnek a varik, egy lengyel hím és egy francia nőstény költözhetett Veszprémbe.
A VARI (Lemur variegatus)
A kelet-madagaszkári vari (Varecia variegara) a legnagyobb élõ makifaj, fejtörzshossza eléri a 60 cm-t, farka úgyszintén ennyi. Súlya 3 kg körül van. Bundája igen változékony, előfordul, hogy mintázata nem is szimmetrikus az állat bal és jobb oldalán. Színe a koromfeketétől a vörösesig változhat, keverve fehérrel. Fákon él, gyümölcsökkel táplálkozik.. Kis csapatai általában szülőkből és utódaikból állnak. Az újszülötteket az anya néha a fán hagyja, amíg maga táplálék után néz. Öthetes korukra a kicsik már jól másznak, négy és fél hónapos korukra anyjuk elválasztja õket. A kelet-madagaszkári vari száma csökkenőben van, mivel irtják élőhelyét, az őshonos erdőket, de szerencsére rendszeresen szaporodik fogságban.
BÖBE
Veszprém leghíresebb lakója Böbe, a csimpánz volt. 1963 elején született Afrikában, Guineában. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága révén rövid időn belül az ország leghíresebb állatává vált. Egyszer az állatkertből meglógva egy dózsavárosi család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem is akarta otthagyni vendéglátóit, amíg a gondozója motorjával a ház elé nem állt. Több róla készült filmben, szorgalmasan mutatta be tanulékonyságát, leleményességét az egyszerűbb és bonyolultabb eszközök használatában. 1969-re "igazi festőművésszé" vált. 1970. november 10-én távozott az élők sorából. Sírját az állatkert bejáratától nem messze kereshetik fel. Ma már fából faragott portréja (Kádár Tibor alkotása) is jelzi a sírt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
