Klisék

Szerző: AdastraDátum: 2008. március 27. 13:18

Műfaj: NovellaCimkék: képregények, novella

“Ha tudatában vagy a szabályoknak, már elvesztél...”

Mire gondol az akinek már csak másodpercei vannak az életéből? Ahogy ott kuporog New York legmagasabb felhõkarcolójának tetőpárkányán halálravált Batmanként, már hallja, hogy a lépcsőt döngetik. A csahosok már a nyomában vannak, s

A csahosok már a nyomában vannak, s innen már nincs visszaút. De elõre sem. Úgy kuporog ott, mint egy vérzõ Daredevil. Mire gondol az aki...?
Az életére? Az élete dögunalom volt. Gyerekkorában falta a képregényket, mindig azt játszotta, hogy valahol máshol van. Úton, az egyik kalandon velük, a kedvenc hõseivel. De az õ kalandja másképp alakult. Más volt, mint hõsei. Ahogy az arctalan csahosok sötét lepleikben felérnek a tetõre, kimenekül elõlük a párkány legszélére. Mindegy már neki, csak minél távolabb legyen az általuk árasztott rettenettõl. A csahosok arctalan szörnyetegek, halálra üldözik. Mindig a nyomában járnak. Mert õ a mi is...? Hallotta, amikor a lány a parkban így szólította, de szavai elúsztak a füle mellett, mert akkor pillantotta meg az elsõt. A park bokrainak sötétjébõl vált ki. Mire gondol az....?
A lány képe villant fel elõtte, a vöröshajú lányé a parkból. Ahogy megkérdezte: “...szoktál repülni? Álmaidban?”
Aztán elúszik a képe a sötét rettegésben. Lenéz a lába alá, a tér lágyan ring alatta, hullámai meghintáztatják. A csahosok már körbeveszik, szorítják az utca szakadéka felé. Kinn egyensúlyozik a semmi fölött. Valamelyikük meglódul, felsikolt, a világ leszakad a lába alatt. Zuhanni kezd lefelé, mint egy Pókember, ám annak ragadós biztosítófonala nélkül. Mire...?
“Ha tudatában vagy a szabályoknak, már elvesztél...!” - a lány napillatú hangja a parkban. Nem értette. Még csak ma délután volt! A kihagyott, az el nem jött, az el nem fogadott lehetõségek sorjáznak elõtte. Sikoltó hangja hasítja elõtte a Valóság szövetét. Még ki sem választották, még hõs sem lett belõle, s már megölik? Még fel sem fogta, s már elveszik elõle a lehetõséget? Harc nélkül szelik le a kibomlani készülõ virág bimbóját...
“Ha tudatában vagy...”
A csahosok kaffogása szállt a tetõrõl, s a Kiválasztott repült, tudattalanul a maga valóságában a tér hullámain, fejében a jövõ zenéjével. Valami lenn földet ért, valami fenn szárnyalni kezdett...

Szállt. Vagy zuhant? Ki tudja. Szállni és zuhanni ugyanaz. vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket