Kohut Katalinnak
Dátum: 2008. október 22. 22:29Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotasok, tmt |  |
Én nem hajoltam el a halált látván.
Azt gondoltam én sem bírom már.
A sok gyötrelem és csalódás láttán.
Beléptem a csónakjába és elhagyván,
A sok álszent barátot, kik elfordulnak ha baj van.
Hazúg, féltékeny embereket.Szeretetet akartam..
Adni és kapni, de senki sem figyelt rám.
Igy gondoltam a kaszásra és tudtam hogy ő vár.
Haladtunk hát a sötét tavon a súlyos csenben,
Fejem zúgott, mert gyógyszereket,altatókat szedtem.
Már nem is tudom hányat...harmincat, harminc -hármat.
Csak azt bánom,nem eleget , hogy tudjam biztosan
Sorsom bevégeztetett...
Nem engedtek be még a túlparton sem !
Akartam a csónakból örömmel kiabálni.
A távolban már láttam a kék fényeket.
Ezüstös csillámok festették be az eget.
Mikor hangos csikordulással csónakunk megfeneklett.
Szédülten megragadtam a halál csontos kezét.
Ő lerázta hideg ujjaim és értetlenül keresett segélyt.
Félig kinyitván szemem a Sülyedő Zökkenő rémületre.
Ismeretlen alakokat láttam, kik műszerekkel sokkoltak,
Engem meg sem kérdezve...
Reménykedtem, ha megint behúnyom szemem
A halált megtalálva ismét kézenfog engem, elvezetve.
A kékes-ezüstös békés ,színes más világba.
Amint egy nővér a fejemet és kezemet rázta.
Sirattam a halált,akit már kezdtem megszeretni.
Szemem ismét kinyitván a fehér falakra meredni.
Nem jött még el az időm, mikor a végelszámolás lehet.
Rájöttem, itt kell felkutatnom valahogy a szeretetet...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. H.Kohut Katalin (#8047) | 2009. március 09. 21:00 |
Kedves TMT! Többször elolvastam versedet - egyszeri olvasás után nem is lehet megérteni teljesen semmit sem -, megértem, milyen helyzetben voltál, s sikeresen kilábaltál belőle. Örülök, hogy ismerhetlek. Találkoztam verseiddel több helyen, nagyon jó költő vagy. Álmom volt egy időben, hogy Californiában éljek, mintha szavaimból vették volna a Californiai álom című film címét. Lakik is ott volt iskolatársam. Örülök, hogy révbe jutottál, s hogy megtaláltad a szeretetet. Üdvözöllek: Katalin | |
| |
2. TMT (#5112) | 2008. október 25. 20:39 |
Ertem Kati a gondolataidat,mint olvashattad en is voltam-e labirintusban...azonban mostmar felulkerekedtem a negativ erzelmeimen...Tana | |
| |
3. H.Kohut Katalin (#5058) | 2008. október 25. 01:10 |
Köszönöm, kedves TNT szavaidat, s hogy leírtad történetedet. Azok jutottak eszembe róla, akik a túlvilággal leveleznek, ahová a halál vezeti a csónakot. Az én halálom nem hagy meghalni, de megaláz, folytatva labirintusát, mely végtelennek tűnik és már régóta tart. Majd leírom, hogyan történt a hozzá vezető út, milyen szenvedéseken, magányon, szomorúságon kell átesni értelmetlen halálokon át, mely a szeretteinket jelentette. Most ritkán írok verset, s ha igen, benevezek versíró versenyre. Már nem sokáig tart, s tanulok, hátha lesz egyszer munkahelyem így is, hogy a harmóniám - külső - odaveszett. Örülök, hogy itt vagy, a Te halálod visszaküldött Téged, s nem annyira gonosz, mint az enyém - talán -. Szeretettel: Katalin | |
| |
4. Veronai (#5018) | 2008. október 24. 19:58 |
Míly érdekes, hogy Kati írása megfogott embereket. Persze butaság ezt, mondani mikor az érték benne van és megragad. Örülök Tana, hogy kivirágoztál és nyílj ki még jobban! Tudom, hogy értékes vagy, mint annyian itt! Üdv: Veronai | |
| |
