Koldus
Dátum: 2009. április 18. 10:17Műfaj: VersCimkék: érzés |  |
Koldus
Koldus vagyok. S tán koldusok közt is legszegényebb.
Mint hite fosztott, álmát vesztett, kisemizett lélek élek.
Gazdag voltam. Tán a leggazdagabb.
Kit csillogás vett körül, s nagy remények hajtanak.
Mindenem volt. Több is mint kellett.
De gazdagságom is eltörpült boldogságom mellett.
Álomban éltem,hisz megtehettem;
A legszebb álmot éltem, hibát nem kerestem.
De most koldus vagyok. S tán koldusok közt is legszegényebb.
Szívem kincse, most kincsek közt legszerényebb.
Hibáztam tán. A legnagyobbat én vétettem,
Kétely nélkül elhittem, elfogadtam, hogy ily gazdagon élhettem.
S felejtettem. Tán a legrosszabbat;
Hogy ha ily gazdag vagyok, egy perc alatt kifoszthatnak.
Mindenem volt. Több is mint kellett.
S e minden, a semmibe veszett.
De van, mi el nem vehető.
A remény, s a szívem, mely dobog, élő és szerető.
S az erőm, mi hajt, s reményem,szívem táplálja,
Addig míg elveszett kincseim meg nem találja.
Fogyhatatlan, míg érdemesnek látja, hajt...
S ha kiderül, hogy kincseim értéktelen vackok voltak,
A gazdagságom, a csillogás délibábok voltak,
Csak akkor adja fel.... Csak akkor majd.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
