Korán jött vendég
Dátum: 2010. április 09. 14:33Műfaj: VersCimkék: prózavers, vers |  |
Mikor még azt gondoltam
Elég, ha megjövök, vagy hoznak holtan,
Szólok: nesze itt van, - neked hoztam,
Feladott csomag, letöltött program,
Sok apró darab: ÉN,
És nagy belépő,
Aztán hatásszünet,
Földre rogyó térdizület,
Páholyban röhögtek az unterman -ok,
Akkor eszembe jutott,
Az, amiben hittem, vagy amiről mindig írok,
És lehet egyszer abba halok,
Aztán arra sem futotta, - nem tudom én ezt,
Csillagszórós szívtorta vagy sziromdélután,
Szürkült a hajnal, vagy játszta a le-fölt a Nappal,
Pedig úgy siettem…
Két karóra is lehet a kezemen,
És ha álmatlan folyton figyelem,
Kések én akkor is,
Bután állok olyankor a helyzetben,
Mint a felébredt kisgyermek,
Lefittyent ajakkal nézek,
Míg engem figyelnek,
El is sírnám magam, de bízok,
Tréfa volt, a többiek nevetnek,
***
A pontos idő nem órában lakik,
Az pillanatig, vagy annyit se tart,
Az párhuzam szív és elme közt,
Az tett, - nem akart- tenni,
A pontos idővel csak egy pillanatra,
Lehet együtt lenni,
Ő maga a pillanat,
**
Sokat beszéltem neked társadalmakat,
Összetartó transzgenerációs félelemről,
Istenről és intelmekről,
A nagy igazságok törékenységéről,
Hogyan lehet az ostobaság vállán járni,
Vagy miként kell szépen állni,
Ha kéretlen csizmák terhe alatt,
A hétköznapok csak véletlenül esett falat,
A Valakik tányérjáról,
Beszéltem Tigrisről
és a vele harcoló Medvéről,
A bipoláris emlékről, a hiénákról,
Mi az Otthon, és miért nem lesz az
A háziúr lakásából,
Hogy a közelség illúzió, mint a távol,
A szivárvány a fény és harmatcseppek,
Sosem lesz kétszer ugyanaz
Mindig más, amiben megegyeznek,
Ördöglakatról, Angyalszárnyról,
Gyűrt sarkú ebédjegyről,
Munkaruhába öltöztetett struktúráról,
Szavazófülkéről és a Szabadságról,
A gonosz gráfok fogságából,
A Költő lelke, hogy szakad le,
Minden más világról,
Ékekről, a lélekről,
(- létezéséről véletlen a tudomásom)
Hogy a konstruktív túl mutat
A tudományon,
Válaszra kérdése van az értelemnek,
És kutatniuk magukban a gyermeket kell,
A fölnőtteknek,
*
Beszéltem, beszéltem
Folyton jár a szám,
Gyermekként még hittem,
Figyelnek rám,
Eztán csak írom,
Mintha éhezne az elme,
Szívom, mit kilehelne,
Ha életre kelne,
Múzsám,
A Halott Angyalnak,
Verdeső szárnya,
Bennem éjszaka életre kél,
Vagy belefér,
Csutkára faragott ceruzába,
Esetleg feltámadhat,
Szívom a cigit,
Nyitva az ablak,
Az imént is épp itt elrepült egy,
Pont olyan angyali arccal,
Elillant gyorsan,
Tán meglátta, a kudarccal diskurálok,
Előtte mosolygott még,
Talán tudta,
A világ ideiglenes,
Vagy csak én lennék,
Aki a vendég.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Elég, ha megjövök, vagy hoznak holtan,
Szólok: nesze itt van, - neked hoztam,
Feladott csomag, letöltött program,
Sok apró darab: ÉN,
És nagy belépő,
Aztán hatásszünet,
Földre rogyó térdizület,
Páholyban röhögtek az unterman -ok,
Akkor eszembe jutott,
Az, amiben hittem, vagy amiről mindig írok,
És lehet egyszer abba halok,
Aztán arra sem futotta, - nem tudom én ezt,
Csillagszórós szívtorta vagy sziromdélután,
Szürkült a hajnal, vagy játszta a le-fölt a Nappal,
Pedig úgy siettem…
Két karóra is lehet a kezemen,
És ha álmatlan folyton figyelem,
Kések én akkor is,
Bután állok olyankor a helyzetben,
Mint a felébredt kisgyermek,
Lefittyent ajakkal nézek,
Míg engem figyelnek,
El is sírnám magam, de bízok,
Tréfa volt, a többiek nevetnek,
***
A pontos idő nem órában lakik,
Az pillanatig, vagy annyit se tart,
Az párhuzam szív és elme közt,
Az tett, - nem akart- tenni,
A pontos idővel csak egy pillanatra,
Lehet együtt lenni,
Ő maga a pillanat,
**
Sokat beszéltem neked társadalmakat,
Összetartó transzgenerációs félelemről,
Istenről és intelmekről,
A nagy igazságok törékenységéről,
Hogyan lehet az ostobaság vállán járni,
Vagy miként kell szépen állni,
Ha kéretlen csizmák terhe alatt,
A hétköznapok csak véletlenül esett falat,
A Valakik tányérjáról,
Beszéltem Tigrisről
és a vele harcoló Medvéről,
A bipoláris emlékről, a hiénákról,
Mi az Otthon, és miért nem lesz az
A háziúr lakásából,
Hogy a közelség illúzió, mint a távol,
A szivárvány a fény és harmatcseppek,
Sosem lesz kétszer ugyanaz
Mindig más, amiben megegyeznek,
Ördöglakatról, Angyalszárnyról,
Gyűrt sarkú ebédjegyről,
Munkaruhába öltöztetett struktúráról,
Szavazófülkéről és a Szabadságról,
A gonosz gráfok fogságából,
A Költő lelke, hogy szakad le,
Minden más világról,
Ékekről, a lélekről,
(- létezéséről véletlen a tudomásom)
Hogy a konstruktív túl mutat
A tudományon,
Válaszra kérdése van az értelemnek,
És kutatniuk magukban a gyermeket kell,
A fölnőtteknek,
*
Beszéltem, beszéltem
Folyton jár a szám,
Gyermekként még hittem,
Figyelnek rám,
Eztán csak írom,
Mintha éhezne az elme,
Szívom, mit kilehelne,
Ha életre kelne,
Múzsám,
A Halott Angyalnak,
Verdeső szárnya,
Bennem éjszaka életre kél,
Vagy belefér,
Csutkára faragott ceruzába,
Esetleg feltámadhat,
Szívom a cigit,
Nyitva az ablak,
Az imént is épp itt elrepült egy,
Pont olyan angyali arccal,
Elillant gyorsan,
Tán meglátta, a kudarccal diskurálok,
Előtte mosolygott még,
Talán tudta,
A világ ideiglenes,
Vagy csak én lennék,
Aki a vendég.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
