Körömversek
Dátum: 2011. január 06. 23:18Műfaj: VersCimkék: mert szép az élet |  |
Aludj szép leány,
Én vigyázom álmod,
Hogy sikerüljön kisleányból
Királynővé válnod!
Oly nehéz dolog:
Tőled elszakadni,
És egy lépést is nélküled
Egyedül haladni!
Nélküled oly semmi vagyok…
Ebihal egy tóban.
De ha kezem fogod, én leszek…
Halász a folyóban!
S elindul feléd simogatni kezem.
És, ha majd légbe kap
Nem lesz kit ölelni,
Nem kell senki szavára
Lelkemből felelni.
Nem lesz már kacagás,
Kialszik a fény is…
Elmúlok, elfogyok
Vele együtt én is!
A szíveddel érezd, mit szemeddel látol –
Azzal hallom én is, mit felém kiáltol!
Ímhol, itt a virág, mit tenéked hoztam
...a szomszéd kertjéből éjszaka oroztam.
Mosolyodért tettem, semmi egyéb másért(!)
Hisz virágot nem lopnék az egész világért!
Tudod-e hol lakok? Tudod-e, hogy...közel?
Tudod-e, hogy a szomszédság nékünk mikor jön el?!
Ha mindenre fejed rázod egy jókora...NEM-el,
Hát, gyere...költözz hozzám - súgott szerelemmel!
És mit őrzök...nem engedem - nem is látja senki,
Kézbe venni se lehet...csak lelkem derengi!
Megálmodtam, kigondoltam, mi ifjútól futott,
De...Te vagy a legszebb gondolat, mi eszembe jutott
Te légy a szó, mit soha ki nem mondtam,
Te légy a mondat, mint sokszor elhallgattam.
Te légy az utolsó lap éltem regényében,
S Te légy s sugár reményem fényében.
Ha összedől a világom,
Ha maga alá temet,
És ha nem lesz tavasz nekem,
Mert tél követ már telet…
S ha kő nyomja is lelkemet,
És a Napot se látom…
Akkor is, azért is a…
TE neved kiáltom!
Szeretlek, mint szív a bókot,
Szeretlek, mint száj a csókot,
Szeretlek, mint éj, nyugalmát,
Mint meglelt, örök birodalmát!
Jó utat vándor, ki messze mégy, idegenbe
Ládd…itt van a kendő, itt van még kezembe.
S virít még messzire oly tarkán,
Hogy a cseppet letörölje, ott…a szemed sarkán!
Homályos a tükör, ha Téged vetít vissza,
Mert a szépségedet mind magába issza.
Irígységből teszi, nincs más oka rája…
Mert tudja, amit én is…Te...Föld és Nap leánya!
Itt vagyok még mindig,
Mert Véled szép az élet,
S több vagy nekem – érzem,
Mint egy múló ígéret!
Csak tíz fillért…egy ezresből(!),
Csupán ennyit adj nékem
Szerelmed virágából! –
Mondd hát…hogyan kérjem?!
Szemed fénye nem gyűrődött,
…mosolyod se fakult!
Az, hogy hajad kócolt(?)
…az csak…úgy alakult!
Téli erdő mélyén
Nyomot hagy a lábunk,
Ahogy önfeledten
Nevetve sétálunk.
Csak Te és én,
A messze hangzó csenddel…
S elsuhan egy percünk
Édes szerelemmel.
Oly édes lesz majd
Karjaidba bújni,
És áldott szerelemben
Lelkedre borulni.
Várom a szavadat,
Várom, hogy keress…
Vagy legalább néha
Reménykedve szeress!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
