Kutyasors
Dátum: 2008. április 14. 12:13Műfaj: PrózaCimkék: novella |  |
Rövid történet egy kutya életéről. Hisz nem csak az embereknek, de kutyáknak is van sorsuk. Ha valaki a kutya és ember sorsát hasonlónak véli, nem biztos, hogy a véletlen műve.
A várostól tíz kilóméterre található a tanya. Csupán csak néhány öregedő házikóval. Szegény emberek laknak benne. Egyik düledező háznak a lakója egy farkaskutya is. Kicsi korától kezdve láncra kötve. Mozgástere nem lévén, csak csahol, ha éppen kedve támad beszélgetni a szomszéd pulival. Ezt senki sem érti miért, és mit ugatnak egymásnak. Ez a kettejük titka marad. Persze nem is akarja megérteni senki, hiszen csak kutyák. A farkaskutyust ütötték verték a gazdái, főleg ha felöntöttek a garatra, mert olyankor zavarta őket a kutya mukkanása is. Ilyenkor félrevonul szerencsétlen eb a házába. Ki se jön egész nap, s még ugatni sincs kedve, vagy bátorsága. Egyszóval: nem jó emberek a gazdák. Ugyanakkor, szükségük van a kutyára, csupán csak azért, hogy őrizze a házat a betolakodó idegenekkel szemben. S jól is végzi dolgát, mert mindig jelez, ha ismeretlen ólálkodik a ház körül. Akár éjjel, akár nappal mindig résen van, féltve a bennlakókat és a háziállatokat. Pedig nem kap érte se dicséretet, se törődést. Igaz, egy kutya nem is várhat ilyenre. Vagy megkapja, vagy nem, az akkor is teszi a dolgát. A szomszédasszony mindig viszi neki az ebédmaradékát. Amiből minden nap jut valami. Ilyenkor simogatja, becézgeti, játszik vele. A kis jószág farkcsapkodással ölbe ugrással jutalmazza jótevőjét. Aki így egy kis örömöt, életet lehel szegény párába. A néni egy nap sem feledkezik meg róla, véletlenül sem. A gazda is örül neki, gondolván: nem kell kutyaennivalóra költenie. Pedig ahogy a kutyát, úgy a szomszéd nénit sem szívleli. Annyira nem figyelnek oda a házőrzőre, hogy egy napon elszakad az elöregedett rozsdás vaslánc, ami fogdában tartotta ez idáig. A kutya kiszabadul és útnak ered. A szomszédba fut a nénihez. Akinek az unokája kinn játszik az udvaron. S mivel még nem találkozott gyermekkel, neki támad. Fellöki a kisfiút, aki csak meg akarja simogatni. Majd beleharap. Szerencsére még időben, a néni szabadítja ki a szájából az ártatlan gyermeket. Majd a kutyát is lefogja. Az unokának a kezén örök nyom marad. A kutya, egy kis perlekedés után, visszakerül a tulajdon gazdájához. Nagy verést, szidalmat és új láncot kap. Ennek ellenére a néni továbbra is viszi neki az ebédet. A kutya pedig tovább őrzi a házat, várva, talán megint elszakad a lánc, és akkor már távolabbra talál szabadságot. Egy szebb boldogabb világot. Mint a másik szomszédban a pulikutya. Gondolom én, mint ember. De ne csak a kutyáról szóljon ez a történet, hanem a néniről is…vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
