vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket "Lassú lépteink felverték a port..."
Szerző: LoncsiDátum: 2008. április 01. 17:36
| |
Lassú lépteink felverték a port,
ahogy félelmed egyre csak sodort,
hogy tarts velem, átvágva ösvényen, s a réten,
emberek százai közt csendesen mentünk, szépen.
S lelkeink félve, karjaikat egymásba öltve,
elhagyták testünk, s kacagva, nevetve
fityiszt mutattak a lázongó világnak,
cigánykereket vetve üzentek a mának,
hogy még létezik a lüktető, közös gondolat,
nem magányosan, remegve öleled önmagad!
S a milliom kérdés, mi fejedben vájkál,
más életén is végigtiporva járkál.
De a megoldás mélyen ott lapul bennünk,
s ha kitartunk, sikerül feloldozást nyernünk!
Te is érezted mindezt a rezdülést?
Mi a padon vidáman mellettünk csücsült és
csak egy lopott, közös pillantásra várt,
hogy feloldja a közöttünk feszülő határt.
De mi csak ültünk a napfényben, némán,
mosolyogva lelkeink kedves bújócskáján...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.