Látogatás
Dátum: 2009. szeptember 06. 18:15Műfaj: NovellaCimkék: egypercesek, elmúlás |  |
Clare elindul édesanyja szülinapjára....mint sok más lány a világon, lehet, hogy ugyanabban a pillanatban.....de ez a látogatás valahogy mégis más.....( ez a kis novella, egy készülő regény részlete)
A virágcsokrot most is saját kezűleg készítette. Apró betűkkel írta tele a születésnapi üdvözlőkártyát. Felvette a legszebb ruháját, felkötötte a haját.
- Hová mész így kiöltözve? - kérdezte Betty néni, aki a folyosón üldögélt mint mindig.
- Anyának ma van a szülinapja. Hozzá megyek. - mondta Clare enyhe remegéssel a hangjában.
- Menj csak aranyom! Ha jössz vissza hoznál nekem egy kis epret, úgy megkívántam.
- Persze. Úgyis be kell még vásárolnom. Más valamit ne hozzak? -
- Nem aranyoskám, mást nem kérek. Vigyázz magadra olyan kietlen az a környék. Olyan fura fickók járnak arra. –
- Nem kell engem félteni! – mosolygott Clare.- Voltam én már rosszabb helyzetben is. – gondolta magában.
Kisétált a sarki buszmegállóba, leült a padra, majd belefeledkezett az ábrándjaiba. Elképzelte, hogy egy csodás házban él a csodás férjével, és persze két tündéri kisgyerekkel. A férje szorgos és gondoskodó, és persze imádja a családját. Ő neveli a gyerekeket, de azért dolgozna is valamit, ne csak a férjére háruljon a pénzkeresés. Lenne egy szép kertje is, sok-sok virággal és hatalmas gyümölcsfákkal. Meg persze egy nagy bozontos szőrű kutyával. Annyira belemerült az álmába, hogy nem vette észre a buszt, ami pöfögve állt meg előtte. Akkor kapta fel a fejét, mikor felberregett a csengő. Még az utolsó pillanatban felkapaszkodott, de a szoknyája szélét becsukta az ajtó. Érezte ahogy elönti a meleg az arcát, és ahogy odaszorul a fémhez. Nem mert felnézni, biztos mindenki őt nézi és kinevetik. Legszívesebben elsüllyedt volna. Alig várta, hogy megálljon a busz végre, és megszabaduljon a fogvatartójától. Óráknak tűnt az a pár perc.
Mikor végre megállt a busz, lelépett, pedig még két megállót kellett volna mennie. Megszégyenülve kullogott a poros járdán, és azon gondolkodott, hogy mit kell elmesélnie az anyjának. Két hete nem látogatta meg, mert egyszerűen annyira fáradt volt, hogy munka után bezuhant az ágyba és elájult. Nem panaszkodott, mivel sehol máshol nem adtak volna neki 17évesen munkát. Hajnalban kezdte a takarítást a gyárban, majd kezdésre az igazgató titkárnőjének segített iratokat pakolászni, postára menni, majd utána az igazgató saját lakását takarította. Nagyon hálás volt érte, és még azt is elviselte, hogy kósza pillanatokban, a nagyfőnök óvatosan a szoknyája alá nyúlt, és próbálta az ujját minél tovább a bugyija vágásánál tartani. Szerencsére, a gyárban és otthon is voltak munkatársak és rokonok, így nagyobb veszélyt nem jelentett.
Ezt persze nem fogja elmondani anyának, csak azt, hogy kifestette a lakást, és hogy összespórolt egy forgótárcsás mosógépre. Biztos örülni fog neki. Meg azt se felejtse el, hogy a kivirágzott végre az virág, amit ő ültetett el, aznap este.
A gondolatok annyira elöntötték, észre sem vette, hogy már oda is ért a hatalmas vaskapuhoz. Intett a kókadozó figyelmű kisöregnek, és kapkodni kezdte a lábait.
Futva érkezett meg, már méterekkel előtte védekezni kezdett.
- Szia Anyuci! Ne haragudj, hogy nem tudtam jönni, de annyira sokat dolgoztam, viszont képzeld……- mondta, mondta, és mondta.
Közben kiemelte a félig elszáradt virágot a vázából, behelyezte a frisset. Megigazgatta őket, és még elmesélte anyának, mi újság a házban, kivel mi történt.
Hatalmas dörrenés rázta meg a levegőt. Clare összerezzent.
-Húúúú! Esni fog. Anya, ne haragudj mennem kell, mert elázok!-
Lebiggyesztette a száját, megtörölte a szeme sarkában gyülekező könnycseppet, és finoman megsimította a fényes barna fejfát a virágzó síron.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
