Látogatás
Dátum: 2009. november 09. 19:43Műfaj: VersCimkék: vers |
Ül az asztalnál, és mosolyog rám.
Mosolyog mindenkire.
Hálásan, szerelemmel néz barátomra, Gerire,
Csókjuk az eredendő összetartozást tükrözi.
Ül az asztalnál.
Ül az asztalnál és mosolyog rám.
Mosolyog mindenkire.
Hiába próbálkozunk, senkinek sem sikerül elhinnie,
Hogy ez van, hogy az élet ilyen, és még csak két hete történt az egész.
Végül aztán elbúcsúzunk.
Őszintén, kedvesen mosolyog rám.
Őszintén, kedvesen.
Mosolyog mindenkire.
Talán valami furcsa ébredésnek kellene történnie,
És egy rossz álom abszurd fekete poénjain nevethetnénk…
De nincs ébredés:
Ő visszagurul a kerekesszékével,
Mi pedig fájdalmas szívvel hazaindulunk.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.