Látom a sokakat

Szerző: ZenonDátum: 2008. június 07. 12:45

Műfaj: VersCimkék: szorongás, magány

Látom a sokakat.
Ott fekszenek aléltan, kimerülten lihegve.
Szemükben félelem.
Nézik az ablakon túli világot.

A zöldellő fák sugárt írnak árnyékukkal.
Éjjeli szagokat idéznek,
A gyógyszerek csörgését,
A néma ápolónőket.

Látom a sokakat.
Csak egy kortynyi hév
És talán megérint téged is a lázas éj,
és a kór elandalít majd itt,
az álomnélküli, torz hajnalokon,
mikor megindulnak újra a fák.

Most még alattuk megyek.
Nézem az eget.
Felhőket sodor a szél.

A kórház mögött melegszenek
Az orvosok autóinak műbőr ülései,
S ott tobzódik a hőség a déli naptól.
Aztán megfogyatkoznak a felhőkkel együtt,
S a magány megül szárazon a torkokban.

Látom a sokakat.
Szemükben félelem.
Nézik az ablakon túli világot.