LEHULLÓ FALEVÉL
Dátum: 2008. szeptember 05. 07:32Műfaj: VersCimkék: ősz, tél, kikelet, körforgás |  |
Lehulló falevél tollpiheként libben,
megpihenni készül öreg fák tövében,
tarka ruhájával takarja a földet,
de még utoljára egy cseppet körözget.
Leesik, elfonnyad, nincs már élet benne,
elárvult magányba mintha dideregne,
meglapul a földön megadóan csendbe,
beleásítva a néma természetbe.
Tél fehér leplével féltőn betakarja,
mikor a hideg szél az avart kavarja,
tavasszal sok virág kukucskál alóla,
így lesz a falevél új élet adója.
Mikor mozdul az avar, jön a kikelet,
ébredő napsugár a télnek integet,
mosolyát szórja a rügyező fákra,
s hoz boldogságot az egész világra.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
megpihenni készül öreg fák tövében,
tarka ruhájával takarja a földet,
de még utoljára egy cseppet körözget.
Leesik, elfonnyad, nincs már élet benne,
elárvult magányba mintha dideregne,
meglapul a földön megadóan csendbe,
beleásítva a néma természetbe.
Tél fehér leplével féltőn betakarja,
mikor a hideg szél az avart kavarja,
tavasszal sok virág kukucskál alóla,
így lesz a falevél új élet adója.
Mikor mozdul az avar, jön a kikelet,
ébredő napsugár a télnek integet,
mosolyát szórja a rügyező fákra,
s hoz boldogságot az egész világra.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
